Cseres-tölgyes
Hazánk legjellemzőbb erdeje a dombságainkban, hegyeinken 450 méter magasságig található cseres-tölgyes. Ezekre az erdőkre a laza lombkoronaszint jellemző, ami jól átengedi a fényt. Ezért itt fejlett az aljnövényzet tavasszal, nyáron pedig rengeteg virág díszíti.
Kocsányos tölgy: A hazaiak közül a leggyakoribb tölgyfaj. 35-40 méter magasra nő, egyes példányai 500 évnél is tovább élhetnek. Kérge sötétbarna, mélyen hasadozott. Közelről könnyen felismerhető levelei karéjos széléről. Ez a levélforma szerepel az erdészek, vadászok jelképeiben. Nem csak kitűnő keményfája miatt értékes, melyből régen hajókat, bútorokat készítettek, de annak idején a hatalmas tölgymakkterméssel hizlalták a disznókat is. A világon élő 450 tölgyféle közül a mediterrán országokban élők örökzöldek, közülük a paratölgy lehántott kérgéből készítik a parafát.
Gyertyános-tölgyes
Középhegységeinkben járva 450 és 700 méter között találkozhatunk a gyertyános-tölgyessel, mely már jobban zárt lombsátorral rendelkezik, nagy virágszőnyeg csak tavasszal jellemzi.
Gyertyán: Szálegyenes, sötétszürke kérgű fa. Levelei kerekdedek, szélük fogazott. Keményfa, melyet sokféleképpen használnak. Ősszel leveleik melegsárgára színeződnek, puha, vastag avarrétegként borítva a talajt.
Magas kőris: Előbb virágzik, mint a levelei megjelennének. Még télen is könnyen felismerhető jellegzetes fekete rügyeiről. Üde, termékeny talajú erdőkben él. Termései pörögve hullanak a földre, a szél messzire viheti őket.
Hársfa: Alacsonyabb, terebélyes lombú fa, a gyertyános-tölgyesbe elegyedik. Szív alakú, fogazott szélű levelei végükön kicsúcsosodnak. A legfontosabb a rengeteg hársfavirág, amiből kitűnő orvosság készül légúti betegségek ellen.
Bükkösök
Hegyeink legmagasabb régióiban bükkösök élnek. Hatalmas sötét erdők, bennük alig jut fény a talajra, ezért aljnövényzetük csak kora tavasszal virágzik, még lombfakadás előtt. Ám ekkor hatalmas tömegben jelennek meg a hóvirágok, keltikék, szőnyegként borítva a bükkös talaját.
Bükk: Hatalmas termete, egyenes törzse mellett legjellemzőbb rá világosszürke, sima törzse. Tavasszal pihés barkaszerű virágait láthatjuk. Levelei a gyertyánéhoz hasonló alakúak, ám szélük nem fogazott, hanem sima, enyhén hullámos. Csodálatos látványt nyújt a tavaszi, üdezöld levelekkel pompázó bükkerdő.
Vízparti erdők
Ha folyók mellett visz utunk, teljesen más fákkal találkozhatunk. Változatos képet nyújtanak, hol áthatolhatatlan bozótost, hol kellemes tisztást találunk bennük. Ezeknek a területeknek és a vízfolyások partjainak is jellegzetes fái vannak:
Éger: 25 méter magasra nő meg, patakok, lápok mellett él. Kérge barnásszürke, rücskös. Leveleinek csúcsát mintha kicsípték volna.
Fűzfa: Rengeteg fűzfaj él Magyarországon, köztük van, amelyik csak bokorméretűre nő meg, de fatermetű fűzek is gyakoriak. Levelei hosszúak, lándzsásak. Ártereken, vízzel jól ellátott területeken találjuk.
Nyárfa: Hatalmas, gyorsan növő fa. Évente majd’ két métert képes nőni. Levelei kicsik, kérgén váltakoznak a világos sima, és a sötét színű, rücskös területek. Terméseit nagy pihékkel szállítja a szél.
