Magyarország erdő borította részeinek csak a felén él őshonos faállomány. A többi mind-mind telepített erdő. Mivel ezek a fafajok nem illenek ebbe a környezetbe, aljnövényzetük szegényes, a talajt savanyítják. Ráadásul a telepített erdők sokszor messziről felismerhetőek arról, hogy a fák szabályos sorokban találhatók. A következő fafajokat telepítik a leggyakrabban.
Akác:
Amerikából származó fafaj, könnyen felismerhető tüskés ágairól, sok levélkéből álló szárnyalt leveleiről. Illatos virágait kedvelik a méhek. Agresszíven terjed ott is, ahová nem ültetik, mert természetes ellenségei nincsenek, így kiszorítja a természetes növényzetet.
Fenyő:
Hazánkban csak egy helyen őshonos, a többi mind telepített erdő. Főleg erdei fenyőt és lucfenyőt ültetnek. A kettőt könnyű megkülönböztetni, mert a lucnak rövid, csomóban álló tűlevelei vannak, míg az erdei fenyőnek hosszú, páros. A vörösfenyőt arról ismerhetjük meg, hogy ősszel levelei elsárgulnak, s lehullnak ágairól.
Nyírfa:
Tőlünk északra honos ez a kedves, mutatós fa. Fehér kérge messziről világít, ősszel szép látványt nyújtanak aranysárga, háromszög alakú levelei. Ritkán nő 30 méternél magasabbra, egyes igen zord helyeken csak egy kisebb bokor magasságát éri el. Jól tűri a nehéz körülményeket, a fagyot, a szelet, így tud megmaradni a magashegységekben és a tundrán.
