A világzene képviselõi

Omara Portuondo

A legendás Buena Vista Social Club és a bolero dívája. A negyvenes években a havannai Tropicana kabaréban táncolt, majd a Cuarteto Las D’Aida női énekegyüttes tagja lett. Szólókarrierje a hatvanas években virágzott ki, azon kiváltságos helyzetű kubai művészek közé tartozott, akik sokat utazhattak, és lemezeket készíthettek Kubán túl is, de az igazi ismertséget számára is a Buena Vista Social Club című lemezen való közreműködés, illetve annak folytatásaként a Buena Vista Social Club Presents Omara Portuondo című szólóalbum hozta meg. A Szigetre saját zenekarával jön, korántsem csak azok örömére, akik nem jutottak be május 27-én a “komplett” Buena Vista margitszigeti koncertjére.

Boban Marković Orkestar

Tizenhét éve működik egy, a macedón határhoz közeli szerb faluban Boban Marković rezesbandája. A “trombitásfesztiváljairól” elhíresült Gucából rendre hazavitte az első díjat, ám az, hogy a szerb határon túl is befutott, elsősorban annak köszönhető, hogy Kusturica és Bregović rábízta az Arizonai álmodozók és az Underground filmzenéjét. Így vált hazánkban is a Balkán romahimnuszainak metaforájává ez a kirívóan népszerű zenekar, melynek rangját aláhúzta az együttműködése Lajkó Félixszel; s mely ezúttal táncosnőkkel lép fel a Szigeten.

Frank London’s Klezmer Brass Allstars

A trombitás Frank London elsősorban a Klezmaticsból ismert, de ő vezeti a Les Misérables Brass Bandet, a Hassidic New Wave-et és a tavalyelőtt alakult Klezmer Brass Allstars is. Ez a rezesbanda az amerikai klezmer-revival több jeles fúvósát összetoborozva tradicionális darabokat aktualizál, így eshetett meg, hogy Di Shikere Kapelye című debütáló albuma azt a benyomást kelti, mintha a XIX. század végén munkálkodó odesszai névadója megfordult volna 1999-ben New Yorkban.

Baaba Maal

A kilencvenes évek legnagyobb hatású afrikai előadója. A szenegáli Podor faluból “halmozottan hátrányos helyzetben” indult pályafutása, hiszen nem griot-nak, vagyis nem a történetmondók-énekesek kasztjában született, és a fővárosban nyelvileg és zeneileg is a kisebbséghez tartozott. Mégis annyira kitűnt, hogy a nyolcvanas években párizsi ösztöndíjhoz jutott, s ily módon időben megnyíltak az európai kapuk Daande Lenol nevű zenekara előtt. Baaba Maal zenéjében a falusi, tradicionális zenekultúra ötvöződik a ragga, a hip-hop és a techno elemeivel, így eshetett meg, hogy Nomad Soul című – 1998-ban az év világzenei albumának választott – lemezén Brian Eno és Howie B voltak a munkatársai. Missing You címmel 2001 tavaszán jelent meg a legutóbbi anyaga, ennek turnéja érinti (1999-es fellépése után) a Szigetet újra.

Yat-Kha

A kilencvenes évek elején Brian Eno fedezte fel az “Ázsia hangja” tehetségkutató versenyen a tuvai ultrabasszushangú torokénekes – korábban Huun-Huur-Tu-alapító – Albert Kuvezin zenekarát; melyben az elektromos gitárok békésen összeférnek a mongol népi hangszerekkel, s a tundrák szomorkás szépsége a rockzene intenzitásával. Azóta elképzelhetetlen magára valamit is adó világzenei fesztivál a Yat-Kha nélkül, melynek legutóbbi (hazánkban hozzáférhetetlen) lemeze, a Dalai Beldiri 1999 egyik legtöbbet emlegetett alapvetése lett.