Ez a Mercedes is csak vonul itt fenségesen, körülötte leszegett orral az autós köznép. Hanem egyszerre történik valami. A kisváros főutcájának vége ugyanis hirtelen kanyarodik balra, s az onnan nyíló utcában árok van. Ebbe az árokba tottyan bele váratlanul az elegáns autó. Egy percnyi feszült csend után kikászálódik belőle egy férfi, megmarkolja kétoldalt bezselézett haját, s felüvölt.
A nő, aki segítség nélkül evickél kifelé a kormány mögül, rémült, mint egy végveszélybe került, színes madár. A férfi, saját frizurája marcangolását abbahagyva, az ijedségtől merev madárszemeket látva ütni kezdi a nőt. Ahol éri. Ekkora pofonokat rég látott nyilvánosan a kisváros korzózó közönsége. Bele is dermed rendesen, nem mozdul senki.
A nő pedig, aki a Mercedest gyakorlatlanul és ügyetlenül az árokba kormányozta, könyörgőre fogja. Átkaroló műveletekkel igyekszik lefékezni a cséphadarót, szerelmesen szorongatja a karját: „Zsoltikám, ne haragudjál, nem akartam, bocsánat, bocsánat!”
Zsoltika haragja nehezen csillapul, kell még hozzá néhány csattanós pofon kiosztása. Az utolsó után épp csak egy pillanattal a sudár, szép arcú nő megragadja a pofonokat osztó kezet, és – ezt sem akkor, sem később, amikor kísérteni visszatér a jelenet – nem hiszem el: megcsókolja.
Kézcsók az erőszakért. Érte vagy ellene. Vagy mit tudom én. De tanulságos, az egyszer biztos.
Páriák
A sarki kocsma törzsvendégei befelé szállingóznak a teraszról, hozzák a hírt, hogy jönnek már a rendőrök.
– De gyorsan ideértek – kommentálja a bajuszos férfi, aki kint hagyta a biciklijét a kocsma előtt, annak csomagtartóján a rákötözött permetezőkannát. – Bezzeg, amikor bejelentettem, hogy ellopták a nyolc, most ültetett cseresznyefámat, egy hét múlva jöttek.
– Azért ez más, Gyula bácsi! – emeli meg a hangját a csapos. – Mégis csak úgy összeverték a Marikát, hogy a mentő vitte el.
– Megerőszakolta az az állat, utána meg összeverte, megrugdosta – foglalja össze az eseményeket a postás, aki egy utcával arrébb, a bokrok alatt Marikát megtalálta, s a hatás alól most se tud szabadulni. 
A közönség aprólékosan taglalja Marika megveretését, nem kihagyva, hogy talán maga is okozója lehetett a dolognak, lévén, hogy már kora reggel berúgva látták. A hórihorgas szobafestő vet véget a diskurzusnak, amikor beesik a friss hírrel: megvan az utcai erőszaktevő, aki Marikának a nagy bajt okozta. Józsi volt az, az élettársa. Mind a ketten erősen részegek voltak, üvöltöztek egy darabig a bokroknál, majd Józsi, az erősebb, elégtételt vett magának.
– Ja?! – zúg fel egybehangzóan a közönség, mintha azt mondaná, ez esetben minden meg van bocsátva. S mitagadás: habár Józsit a rendőrök kihallgatásra rögtön bevitték, estére otthon volt megint, s az eset óta a bírósági idézésre vár – a kórházból hazabocsátott Marikával már kézen fogva járnak.
