nlc.hu
Trend
Az üstökösök

Az üstökösök

Már az ókorban is ismerték az üstökösöket, és hosszú idõn keresztül csak bajt hozó égitesteknek tartották õket. Nagy riadalmat keltett, ha egy üstökös feltûnt az égen. A fényes külsõ azonban igen jelentéktelen objektumot takar.

Az üstökösök fejből és csóvából állnak, a fej pedig további két alkotórészre bomlik; magra, és kómára. A csillagszerű mag általában csupán 1-100 km átmérőjű, a körülötte lévő felhőszerű burok (kóma) átmérője a Földének többszöröse. A halvány fényű csóva a Nap közelében jókora hosszúságot is elérhet. Az üstökösök igen elnyúlt ellipszispályán keringenek a Nap vagy más nagy tömegű bolygó körül, ennek gravitációs hatása tartja pályán az üstököst.

Az üstökös lényege a mag, ami kisebb-nagyobb szilárd testek és porszemek keveréke, melyet megfagyott gázok jege ragaszt egybe, így leginkább egy piszkos hógolyóhoz hasonlít. A megfagyott gáz főképp metánból, vízből, hidrogéngázból és héliumból áll. Mikor az üstökös a Naptól messze jár, csak ez a „hólabda” megfigyelhető, amint az űrben száguld. Ám ahogy megközelíti a Napot, a gázok szublimálnak és a poranyag egy része is kiszabadul. A gáz felhő formájában veszi körül az üstökös magját, ezt nevezzük kómának. A kóma egyébként hajat jelent. A kóma a napsugárzás hatására világítani kezd, az üstökös ekkor válik láthatóvá. A kómát a napból kifelé áramló anyag (napszél) a Nappal ellentétes irányba taszítja, így alakul ki az üstökös csóvája. Kétféle csóva létezik; a porból és nagyobb törmelékekből álló csóva kissé meggörbül az üstökös haladási irányával ellentétes irányban, mivel tömege miatt követi az üstökös pályáját. A gázokból álló csóva pedig egyenesen mutat ugyanabba az irányba, mivel azt a napszél „csak” lefújja a magról. Tehát, ha szerencsénk van, egy üstökösnél két csóvát is megfigyelhetünk.

Napközelbe való visszatérésük gyakorisága szerint két csoportba oszthatjuk az üstökösöket: rövid-, és hosszú periódusú üstökösök. A hosszú periódusú üstökösök visszatérési ideje elérheti az 1 millió évet is, míg a rövid periódusúak kevesebb, mint 200 év múlva kerülnek újra napközelbe. A rövid periódusú üstökösök viszonylag gyakran tartózkodnak a Nap közelében, és minden egyes alkalommal veszítenek anyagukból, így csillagászatilag viszonylag rövid idő alatt szétesnek. Az üstökös magját korábban alkotó testecskék széthúzódnak a volt üstökös pályája mentén, és külön keringenek a Nap körül. Így jönnek létre a meteorrajok.

Egyes elméletek szerint a Naprendszerhez kb. 1 milliárd üstökös is tartozhat, ám ezek az úgynevezett Oort-felhőben tartózkodnak, amíg egy nagybolygó gravitációs hatása meg nem változtatja pályájukat, s kényszeríti őket Nap vagy bolygó körüli pályára, esetleg taszítja őket a végtelen univerzumba. Mivel az üstökösmagok igen kis tömegűek, ezért más égitestek könnyen nagy hatással vannak pályájukra. Néhány éve például megfigyelték, ahogy egy üstökös 7 részre szakadt, majd a Jupiterbe csapódott. Megfigyelhetők a Napba csapódó üstökösök is.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top