„Ekkor döbbentem rá: az lesz a sorsom, hogy Miss Havishammé változom, vagy Glenn Close-zá a Végzetes vonzerőből. És miután leéltem az életem, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűzött, egyedül és kövéren halok meg, és mire három hét múlva rám találnak, már félig megettek a farkaskutyák.”
Amikor Fielding a rovatból regényt írt 1996-ban, Bridget Jones globális kulturális jelenséggé nőtte ki magát: a könyv több mint 4 millió példányban kelt el, a figura pedig a nők vágyait és kétségeit szimbolizálta. A történet középpontjában Bridget, a harmincvalahány éves „hajadonna” áll, aki meg van győződve róla, hogy mindenkinek összejön, csak neki nem. Céljai nem nagyok – szeretne fogyni, és szeretné megtalálni az igaz szerelmet -, de látszólag elérhetetlenek. Szerelmi élete állandó válságban van. Az újév kezdetén Bridget úgy dönt, kezébe veszi életét, és naplóba kezd.
„Egyes számú elhatározás: magától értetődően leadok tíz kilót. Kettes elhatározás: mindig bedobom az előző napi bugyit a szennyeskosárba. Ugyanilyen fontos, hogy találjak egy kedves, érzékeny barátot, akivel járhatok, és hogy ezentúl az alábbiak közül egyikkel se alakítsak ki romantikus kötődést: alkoholistákkal, munkaholistákkal, obligofóbiásokkal, nagyzolókkal, kukkolókkal, érzelmi fogyatékosokkal vagy perverzekkel.” Miközben barátai, Jude, Sharon és Tom reménytelen tanácsokkal traktálják, Bridget azon veszi észre magát, hogy két férfi közt hányódik. Az egyik elbűvölő, szexi, de veszélyes főnöke, Daniel Cleaver; a másik Mark Darcy, a család régi barátja, aki kezdetben tartózkodónak és unalmasnak tűnik, míg fel nem tárul igazi énje. Bridget naplója rögzíti kaotikus élete irányítására és belső tartása kifejlesztésére tett sikertelen kísérleteit. Ahogy az elképesztő dilemma tovább bonyolódik, Bridget rájön, hogy elnyomhatatlan érzéke van arra, hogy túlélje az őt körülvevő káoszt.
 |
– Nemcsak engem, de minden érintettet meglepett Bridget sikere – mondja az írónő. – Nagyon lassan történt. Senki sem gondolta, hogy a rovat hosszú életű lesz. Aztán az Independent elkezdett dicsérő leveleket kapni… Igazából azért írtam a rovatot, hogy finanszírozzam második regényemet, mely az Antillák kulturális megosztottságáról szóló komoly traktátus volt. Kábé kilenc hónappal a rovat megindítása után a kiadómmal vacsoráztam, és azon nyavalyogtam, milyen unalmas a regény. Erre azt mondta: Miért nem írod meg inkább Bridgetet? Erre én: Jó. És ennyi volt. Amikor a napló kemény kötésben megjelent, elég jól fogyott, de még nem került a bestseller listára. Csak amikor kijött puha kötésben, akkor lett első, és a csúcson is maradt hat hónapig.
A producerek a könyv szellemisége megőrzésének érdekében Sharon Maguire-t kérték fel a rendezésre. Az elismert dokumentumfilmes Bridget barátnőinek, Sharonnak és Jude-nak ez egyik valóságos modellje.
– Nagyon jól ismertem ezt a világot, mert az enyém – mondja Maguire. – Ebben az életkorban nagyon jól éreztük magunkat, bulizni jártunk, és ezt nem is akartuk abbahagyni. Ugyanakkor idegesek voltunk amiatt, hogy még nem állapodtunk meg. Mégis azt gondoltuk, nem törekszünk kivívni a férfiak elismerését, hiszen feministák vagyunk. Ez az az ellentmondás, amire Helen szerintem oly briliánsan tapint rá a könyvben. Egy csomó nő van, akiknek ott van a karrierjük, a függetlenségük – de állandóan azt gondolják: „Csak szerelmes akarok lenni. Csak egy férfit akarok…”
