 |
Szeretni való nőszemély
Miközben a lélekbúvár-könyvek összes hatásos vagy annak vélt praktikáját megpróbálja a férfiakon alkalmazni (a jégkirálynő modelltől a szexistennőig), titkon azért ő is megértő partnerre, sőt a nagy őre vágyik. Odáig azonban kalandos út vezet, hiszen nem könnyű megtalálni az ideális vezérhímet, hát még megtartani… Bridget a naplójában őszintén beszámol még a legesetlenebb próbálkozásairól is, a magát büszkén egyedülállónak valló hölgyemény ugyanis minden hibát elkövet, amit csak lehet – ezek legsúlyosabbika, hogy viszonyt kezd a főnökével. Mindezzel együtt Bridget Jones szeretni való nőszemély. Számos viszontagság után végre nemcsak a barátai, hanem a kiszemelt férfiú is rádöbben erre, bár a dolog azért nem ilyen egyszerű.
 |
Amikor kiderült, hogy Renée Zellweger kapta a szerepet, óriási felháborodás tört ki Angliában. Az angolok nemzeti büszkeségüket érezték megsértve: egy ízig-vérig londoni lány szerepét hogyan tudná egy csillogó hollywoodi sztár eljátszani? Hiszen borzasztó amerikai akcentusa van! Hiszen sovány! A vásznon megjelenő hősnő azonban minden kétséget eloszlatott. Zellwegert bölcs humora, bája és sebezhetősége tökéletes Bridgetté tette. A színésznő egy texasi kisvárosban nőtt fel, és nem kis erőfeszítésébe került, hogy ilyen hibátlanul megfeleljen a feladatnak, hiszen bármennyire szerette a könyvet, a napló hősnője nagyon távol állt az egyéniségétől. A sikerért meg kellett szenvedni A felkészülést úgy kezdte, hogy Londonba költözött, és nyolc hónapig gyakorolt egy logopédussal, hogy hamisítatlan szigetországbeli kiejtésre tegyen szert. Mivel Bridget egy könyvkiadóban dolgozik, Renée egy hónapra átvedlett irodistává. A poén kedvéért a Picador Kiadónál helyezkedett el, amely Helen Fielding Bridget Jones-regényeit megjelenteti. Kilétét titokban tartották: Bridget Cavendish néven vették fel, és csak a főnöke tudta, miről van szó. (Egy-két munkatárs azért gyanakodott, mintha látta volna már őt valahol.) A szerep átéléséhez az is hozzátartozott, hogy Renée bosszantó munkát kapott: azokat az epés cikkeket kellett kigyűjtenie a brit újságokból, amik arról szóltak, hogy ő képtelen lenne eljátszani Bridget Jonest.
“Akkora lett a fenekem, mint Brazília!”
 |
–Uramatyám, ma is égnek áll a hajam, ha arra gondolok, mi minden volt a hűtőmben, és folyton csipegetnem kellett valamit – emlékezik vissza Renée a vészterhes hónapokra.
– Amikor pedig már sikerült felszednem pár kilót, az utcán úgy éreztem, hogy mindenki engem bámul. Aztán elértem Bridget versenysúlyát”, és többé nem mertem a tükörbe nézni. Az volt a benyomásom, hogy akkora a fenekem, mint Brazília!
 |
Azt hiszem, Angliában eleinte sokan azért nem örültek, hogy én kaptam a szerepet, mert Bridgetet afféle szerencsétlen leányzónak képzelték el, akit egy magamfajta színésznő, akit sztárnak tartanak, biztosan képtelen eljátszani, mert azt sem tudja, miről van szó. Úgy gondolhatták, Bridget afféle rút kiskacsa, hiszen képtelen magának pasit fogni, folyton csak ábrándozik, és ügyetlen a munkájában is, tehát semmi kilátása nincs arra, hogy valaha is karriert fusson be. Mindez nagy tévedés! Bridget csinos és okos lány, ráadásul remek a humora. Csak éppen állandóan kételyek mardossák önnön értékeivel kapcsolatban, és emiatt érik néha kudarcok. Éppen ez teszi őt emberivé és szeretetre méltóvá. Azt mondják, jól játszottam el őt, aminek nyilván az az oka, hogy gyakran én sem vagyok biztos magamban, sokat tépelődöm, aggódom a súlyom miatt, és panaszkodom a férfiakra.
