Mára csupán ennyi maradt abból a több ezer éves kultúrából, amelynek során az emberek együtt űzték, hajtották a vadat kedves agaraikkal. Szinte bizonyos, hogy a magyar agár ősének tekinthető kutyafaj még a honfoglaló magyarokkal érkezett hazánkba. Az ebből a korból feltárt sírokban több agárleletet is találtak többek között Zalaváron és Felgyőn.
Az agarakkal való vadászatot Európában legtovább Magyarországon folytatták, a legutolsóra 1944-ben került sor Törökszentmiklóson. A második világháború után az agaras vadászat be lett tiltva. Csak 1963-ban, egy Mátyás királyról forgatott film kapcsán jelentkezett az igény, hogy a produkcióban megjelenjen, a Hunyadiak korában még elterjedt magyar agár. A rendszerváltással felgyorsultak az események. Létrejött az Országos Agarász Egyesület, sőt 1998-ban már ismét rendeztek Szolnok határában, kizárólag agarakkal történő vadászatot.
A tenyésztéssel alapvetően két irányba fejlődött tovább a faj. Megszületett a versenyekre alkalmas angol agár, a greyhound. Ez a kutya robbanékony és rövid távon nagyon gyors, szervezete és felépítése kevésbé ellenálló. Tökéletesen megfelel az agárversenyek által támasztott igényeknek. Itt „steril” körülmények között, más agarak társaságában kell egy letisztított pályán egy műcsalit üldözni, a valóságos vadászatok viszonyaihoz képest rövid távon.
Az agarak másik típusa megőrizte az eredeti vadászkutya-tulajdonságait, ilyen például a magyar agár. Ezek az állatok kevésbé robbanékonyak, lassúbbak, de ugyanakkor kitartóbbak, az iramot hosszú távon is bírják. Erősebb csontozatúak, tömegesebb izomzatúak. Mindezekre a tulajdonságokra szükség is van, hiszen egy ilyen agár képes lépést tartani a rendkívül fürge nyúllal, ugyanakkor falkában megbirkózik a saját méretéhez képest hatalmas szarvassal, lerántja az őzt, sőt néha a vaddisznóval is szembeszáll.
A vadászatra nevelés kölyökkorban kezdődik, először ugyanis az agarakat össze kell szoktatni a lovakkal. A vadászat klasszikus módja, amikor a felugró vadat üldözőbe veszi az állat és a vadászok lóval kísérik az üldözést és az elfogást. Létezik, az ún. gyalog agarászat. Ilyenkor az állatokat pórázon tartva közelítették meg a vad vélt helyét, majd a megriadt állatra párosával eresztették az agarakat.
Természetesen ennek létezett az a fajtája, amikor a vadász és kutyája lesben állva várta a vadat. Egészen ritkán előfordult, hogy a lovas és gyalog agarászatot együtt alkalmazták. A lovas agarászat egy speciális módja, amikor az agárral való vadászatot egy ragadozó madár használatával kombinálják. Ilyenkor a fent köröző madár, például sólyom pillantja meg és csap le a vadra, ezt nevezik „vágatásnak”.
A nagyobb vad elejtésére szükség van a lent várakozó agarakra is, amelyek szintén üldözőbe veszik az áldozatot. Az egészet irányító vadászok lovaikkal mindvégig az események közelében maradnak, mert nagyvadak esetén nem ritkán nekik kell megadni a kegyelemdöfést.
