Somlói borvidék
A rómaiak kezdtek el szőlőt telepíteni a Somló vidékén. A nagyon kedvező éghajlat lehetővé teszi, hogy az északi oldalon is műveljenek szőlőt. A középkorban hihetetlen értéket képviselt egy-egy itteni terület. A somlói borról azt tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik, ezért a “nászéjszakák borának” is titulálják.
Villányi borvidék
Fényben leggazdagabb borvidékünkön szintén korán rájöttek, hogy érdemes itt szőlőt termeszteni. Bár a törökök Villányt teljesen elpusztították, a szőlőművelés még ekkor sem szűnt meg. A német betelepítések módosítottak a borkészítésen és a szőlőfajtákon is. A villányi bor igen gyorsan fontos kiviteli termékké vált. Hagyományosnak a Kadarka, Kékoportó majd a Kékfrankos fajta tekinthető. A filoxéra után francia eredetű fajtákat is telepítettek, mint például a Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot. Villány térségében a vörös-, Siklós határában pedig a fehérborszőlő-fajták az uralkodóak.
Tokaj – Hegyaljai borvidék A tokaji aszú egyik titka a száraz meleg későőszi időjárás, ez teszi lehetővé az aszúszemek képződését. A terület már a történelem előtti időktől fogva lakott. A tatárjárás pusztításai után a betelepülő olaszok új fajtákat is hoztak a régiek mellé, mint például a Furmintot. A későbbi világhírnevet hozó mazsolabor technika valószínűleg görög forrásból jutott el ide a XV. században. Legenda szerint 1631 húsvétján ajánlotta fel az első aszút Sepsi Lackó Máté pap Lórántfy Zsuzsának Sátoraljaújhelyben.
Az aszúképződés fontos előfeltétele a késői szüret. 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették. A legfontosabb vásárlók a lengyelek és az oroszok voltak. Az aszúkészítés a privatizáció után ismét új lendületet kapott. Az aszú mellett nagy szerepe van a Furmint és Hárslevelű fajtákból készült boroknak is.
Badacsonyi borvidék
Már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt Badacsony környékén, a XIII. században pedig a borvidék jelentős része egyházi kézbe került. A XVIII – XIX. sz.-ban a badacsonyi ürmös hírneve a tokaji aszúéval versengett. A szürke csuhás szerzetesek egy francia eredetű fajta, a Pinot noir borát helyi különlegessé emelték. Ennek köszönhetően ismerjük ma is e fajtát Szürkebarát néven. A másik e termőhelyről elhíresült fajta a Kéknyelű.
Egri borvidék A püspökségre költöző szerzetesek a XI. században hozták magukkal hazájukból az ott honos szőlőfajtákat is. Az első pincéket az egyházi dézsma tárolására építették. A XVII. században a vörösborszőlő-fajták egyre több teret nyertek a fehérborszőlők rovására. A borvidék leghíresebb bora a Bikavér. Ez a bor több vörösborszőlő borának házasításával készül. Valaha a Kadarka különböző változatai adták az alapját, ma gyakran a kékfrankos. Magyarország eredetvédett borai közül ez az első. Bár Szekszárdon hamarabb jelent meg a bikavér, de nem lett ilyen híres. A borvidéken híres bor még az Egri Leányka és a Debrői Hárslevelű, valamit a Verpeléti Olasz rizling is.
Szekszárdi borvidék
Bizonyítható, hogy már a rómaiak kihasználták az akkor Alisca nevet viselő település dunántúlias, enyhe éghajlatát. A rómaiak vörösbort is termesztettek, de ennek hagyománya csak a törökök érkeztével tért vissza, akik betelepítették a dombokra a tájra legjellemzőbb kadarka fajtát. A filoxéra persze itt is nagy károkat okozott, de nem szűnt meg a gazdálkodás. Az elmúlt években a kadarkát a biztonságosabban termő Kékfrankos, Cabernet és Merlot váltotta fel.
