Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, és ezt tudatjuk az elefántagyarból készült tárgyakat büszkén birtokló ismerőseinkkel, hogy ez néhány gyönyörű és egyre ritkább állatfaj kipusztulásához vezet. Bár általában csak az elefántokról beszélünk, ha lehet az orrszarvúak még nagyobb veszélyben vannak, különösen a fekete rinocéroszok.
A rinocéroszok sokkal rosszabb helyzetben vannak, mert sokkal lassabban képesek szaporodni. Az egykor az egész szub-Szaharai régiót benépesítő állat mára csak kis szigetekben maradt fent. Az afrikai fekete orrszarvúnak összesen 3000 példánya létezik. Ázsiában további három faj él, a szumátrai rinocéroszból 500 darab van, a jávai valószínűleg kipusztult, az indiai pedig már csak néhány természetvédelmi parkban létezik.
De miért is keresett ennyire ez a két csont? Természetesen egyrészt a ritkásaga miatt. Sok műgyűjtő keresi fehérsége és megmunkálhatósága miatt. Keleten sokkal régebbre nyúlik vissza a kultusza, mivel ott az agyarakat nem csak díszként, hanem termékenyítő porként is használták. A megőrölt szarvak grammjait, amellyel sokak hite szerint az elveszett férfiasságot lehet visszaszerezni, manapság is drága pénzért árulják a Dél-Kínai tenger mentén fekvő kikötővárosokban.
Bár ezeket a kihalás szélén álló fajokat nemzetközi egyezmények védik, mindig vannak és lesznek olyan emberek, akik hajlandók hatalmas összegeket fizetni ezekért a trófeákért. Persze főleg Afrikában sokan megélhetésből ölik a védett fajokat. A módszer rendkívül egyszerű. Mivel a nemzeti parkokat most már fegyveres őrök védik, nagyon fontos a gyorsaság. A terepjárókon üldözőbe veszik az állatot, egy sorozattal leterítik, majd elektromos fűrésszel gyorsan megszabadítják díszüktől.
A nemzeti parkok sokáig nem találtak ellenszert. Így sajnos a legszomorúbb módon próbálják az elefántok és a orrszavúak életét menteni. Még mielőtt a vadorzók rájuk találnának, a vadőrök maguk vágják le az agyarukat. Így ugyan ormótlanul, szerencsétlenül festenek ezek a méltóságteljes állatok, de talán az életük nem fenyegeti többé veszély.
