Kérhetünk vizsgálatot a Nevelési Tanácsadótól. Készüljünk fel arra, hogy a vizsgálatok elvégzése előtt nekünk tesznek fel kérdéseket terhességünkről, a szülés körülményeiről, gyermekünk fejlődéséről.
Megkérdeznek minket arról is, milyen betegségeken esett át gyermekünk, volt-e valami említésre méltó a fejlődésében. Ha vannak orvosi papírjaink, kórházi zárójelentéseink, ezeket feltétlenül vigyük magunkkal.
Amikor gyermekünk minden vizsgálaton túl van, újból találkozunk a vizsgálat vezetőjével, és akkor sok mindent hallunk gyermekünk képességeiről. Győzzük csak hegyezni a fülünket. De tényleg hegyezzük! Sok hasznos információhoz juthatunk, ami segítheti az otthoni tanulást is. Megtudhatjuk például, hogy gyermekünk az auditív (hallás), vagy a vizuális (látás) úton érkező információt fogadja-e be könnyebben, hogy a hosszú vagy a rövid távú emlékezete az erősebb stb. Ezt a szülő kamatoztathatja a leckeírás, tanulás gyötrelmeinél. Pl. ha tudjuk, hogy csemeténk könnyebben tanul hallás útján, segítsük azzal, hogy felolvassuk neki az anyagot, vagy olvassa ő magnóra pl. a megtanulandó verset, és azt többször meghallgatva tanulja meg.
 |
Említettük már, hogy a tanulási zavarok egy elég összetett probléma. Egy-egy részképesség zavara több területen is kimutatható, és egy-egy tünet okát több képesség zavarában is kereshetjük. A tüneteket tehát a mindennapi életben is megtaláljuk, így a fejlesztésnél is fontos szerepet kell kapjanak a hétköznapi tevékenységek. De kérem, ne feledjék! A vizsgálatok nem azt mutatják meg, milyen is valójában gyermekünk. Rámutathatnak egyes problémákra, melyeket éppen nagyon súlyosnak is érezhetünk, hisz az iskolás kor idején a tanulás körül forog gyermek és szülő életének egy jelentős része, s hajlamosak lehetünk a gondok hatására megfeledkezni gyermekünk értékeiről. Ne tegyük!!!
 |
A szülő feltétlenül készítsen listát a pozitívumokról, s ha csak teheti, tudatosítsa gyermekében ezeket. Ez nagyon fontos az önértékelés szempontjából. A fejlesztésnél is a gyermek erősségeire kell építeni a munkát. A szülő önmagát is, családját is elfogadóbbá teheti, ha a gyermekben meglátja, megláttatja mindazt a jót, ami problémái ellenére is szeretnivaló, fontos, értékes emberré teszi őt.
