Egy mondatban összefoglalva: személyiségjellemzés az írás alapján. Kicsit bővebben: a tudósok már régen észrevették, hogy az emberek számtalan jellel kimutatják személyiségjegyeiket – elég, ha arcjátékunkra, gesztusainkra gondolunk. A grafológia segítségével azonban a rejtett gondolatok is megvilágíthatók, sőt, az írásban megjelennek a múlt és jelen képei is.
Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma írás sem, különbözik a természetünk és az írásmódunk is. Kézírásunk hűen tükrözi a lelkünkben, pszichénkben lejátszódott folyamatokat. Az írás elemzésével kapott eredményeket ma már nem csak a személyiség jellemzésére használják, hanem fontos szerepet játszik a vezető-kiválasztásban, a pályaorientációban, vagy akár a párkapcsolati problémák orvoslásában is.
A grafológia története ha nem is ősidőkre, de legalábbis az időszámításunk utáni első századra nyúlik vissza (“Kezdeti megfigyelések kora”). Hogy mikortól számít tudománynak, arról máig vitatkoznak a tudomány jeles képviselői – van aki az ókortól számol, van aki csak a középkortól.
Egy biztos: több híres íráskutató dolgozott ki különböző módszereket; az évszázadok során sok-sok összehasonlító és megfigyelő kutatást végeztek és bizonyos írás, azaz grafo.-jegyekhez különböző személyiségvonásokat társítottak. Mindig a sztenderdhez, azaz az iskolában tanultakhoz viszonyítottak.
Néhány szót magáról a módszertanról: a grafológiai jegyek vizsgálatánál sok-sok tényezőt figyelembe kell venni, miközben nem szabad elfelejteni, hogy egy jegy még nem 100%-ig utal egy jellemvonásra. Ahhoz, hogy biztosan állíthassunk valamit, több jegyet is meg kell vizsgálnunk – ilyen lehet az írástömb elhelyezkedése, a betűk dőlése, a sorok futása vagy a kötések fajtája. Mindez még kicsit idegennek tűnhet, de a hozzám érkezett kérdések vagy írások elemzésekor majd jobban elmerülünk a részletekben és magában a módszerben is.
Sorolhatnám még hosszan a grafológia történetét, módszereit hosszú oldalakon keresztül, de mondanivalóm szempontjából egy lényeges: a tudományág több évszázados múltra tekint vissza, és ezért annak is érdemes elgondolkoznia eredményein, aki szkeptikus az ilyen jellegű tudományokkal szemben. Célom az, hogy a Nők Lapja C@afe olvasói kicsit mélyebben megismerjék az íráselemzés tudományát, és azon keresztül saját magukat is.
