Ötven csaj futott ötven macska után

– Most éppen nincs állatom. Régen rengeteg volt, csak szerintem egy háziállat legalább annyi törődést igényel, mint egy gyermek és nekem most nincs annyi időm. Azért ha kéne, tudnék választani, mert volt nekem teknősöm, halam, kutyám és nem utolsó sorban ötven macskám. Egyszerre.

Ez a macskadolog úgy kezdődött, hogy volt három anyamacs, akik szültek néhány kicsit. Innen meg már simán ment a dolog. Ennyi macskával persze nem lehet egy fedél alatt élni, úgyhogy egyszer meghívtam magamhoz az R-Go klubot és mindenki kedvére viehtett macskát. Látnod kellett volna! Ötven csaj futkorászott ötven macska után.





Aztán ott volt Dönci, az ékszerteknős. Ő volt a természetkönyvek csodája, ugyanis nem evett se tubifexet, se semmit rendeset, csak szalámit, párizsit és töltött káposztát. Aztán meg előírás szerint neki napoznia kellett volna a kövén, de hiába raktam ki, mindig visszament a vízbe. Végül arra tudtam rávenni, hogy a szobában sétáljon, de ennyi. A halakkal nem volt túl nagy szerencsém. Egy fél szobányi akváriumba vettem egyszer egy halat, majd rövid idő alatt elkezdtek a többiek fogyatkozni.






Valami ragadozó lehetett, nem tudom, de mire észbekaptam, alaposan megcsappant az „osztálylétszám”. Végül valami betegség miatt mind elpusztultak, nekem meg nem volt szívem újra kezdeni az egészet.
Mostanában inkább félig házi állattaim vannak. Van például egy vakond, aki rendszeresen feltűnik a kertemben. Mostanában már hagyja, hogy megsimogassam. Van egy nyest is, amelyik néha feltűnik, de őt nem lehet megközelíteni.

Ferences lévén leginkább a madarakhoz vonzódom. Most is van kint etető nekik, de igazán sokan télen jönnek. Az évek alatt megtanulták már, hogy nálam mindig van valami a számukra. Persze, ha megint egy kicsivel több időm lesz, újra jöhetnek az igazi háziállatok. Nagyon szeretnék például egy olyan nagy, színes papagájt és egy magyar vizslát. Végülis szinte mindegy milyen, csak állat legyen. De azért hüllőket nem szívesen látnék a házamban. Meg egereket sem. A Szandinak mindig volt egere, de én nem bírom elviselni.