Bizony, az emancipációnak ez is velejárója! Miért lenne szégyen az, ha először a nő fejezi ki érzéseit szíve választottja irányába? Aki szorgalmasan figyelte a közelmúltban nézettségi csúcsokat döntő német „Traumhochzeit” (Álomesküvő) című műsort, biztosan meglepődött, hogy a szereplő párok esetében szinte többször fordult elő, amikor a nő kérte meg a férfi kezét, mint fordítva. Nem hinném, hogy a nők túlzott szereplési vágyáról lenne szó. Külföldön talán már elfogadottabb, hogy bármelyik fél kezdeményezhet.
Kedves leendő menyasszony!
Te már tudod, érzed, elhatároztad, hogy Ő lesz gyermekeid apja? Szíved szerint már családot alapítanál, de eddig hiába vártál részéről a döntő kérdésre? Tedd fel Te! Egy jó tanács: csak akkor, ha úgy érzed – nem, biztos vagy benne -, már beszéltetek róla, és tudod, Ő is így gondolja, különben csalódás érhet. Először mérlegeld magadban, Ő miért nem kérdez meg?
Talán arra vár, hogy megfelelő anyagi hátteret biztosítson kettőtöknek (egy esküvő sokba kerül!), esetleg úgy gondolja, így is jól megvagytok, ráér a papír, ha jön a gyerek? Ha biztos vagy benne, hogy hallgatásának oka pozitív, rád, esetleg családotokra való tekintettel nem mer lépni, akkor kezdeményezz Te! Lehet, hogy neki kisebbségi érzése van valami oknál fogva (mondjuk alacsonyabb nálad), ezért nem biztos abban, hogy te hivatalosan is elfogadod őt társadul.
Vannak olyan férfiak is, akik nem a hódítást kedvelik, hanem azt, ha őket hódítják meg. Gondolj vissza megismerkedésetekre! Lehet, hogy akkor is te kezdeményeztél? Ha úgy gondolod, nincs veszteni valód, a „leánykérési módszerek” a legénykérésre is érvényesek.
