Az asszociáció érthető, ha egy pillantást vetünk külsejére. Az axolotl úgy néz ki, mint egy hatalmas (30 cm hosszú) tarajosgőte-lárva. Természetes környezetében sötét színű, az akváriumban tenyésztett példányok áttetsző fehérek, ágasbogas lazacrózsaszín kopoltyúkkal a fej két oldalán.
Az axolotl legjellegzetesebb sajátossága a neoténia, ami azt jelenti, hogy a lárvaállapotát egész életében megtartja, de ennek ellenére szaporodásra képes. Egy német természettudós felfedezte, hogyha az axolotltől megvonja a vizet, azok kifejlett mexikói szalamandrákká alakulnak át. Ez történik természetes környezetében is, mivel az állat sekély édesvizű tavakban él, amelyek könnyen kiszáradnak. Az axolotl a környezet változására azzal válaszol, hogy tovább alakul kifejlett álattá, a robosztus, széles fejű szalamandrává, amelynek testén függőleges barázdák jelzik a kopoltyúk helyét.
Az állat számos tudományos közlemény tárgya, főleg az állatoknak a különböző tiroxin (pajzsmirigy termelte hormon) szintekre adott válaszreakciójával foglalkoznak. A tiroxin részt vesz a kétéltűek átalakulásának szabályozásában. Mivel az állat testszövetei könnyen regenerálódnak, a bőrátültetéssel és rákkutatással kapcsolatos kísérletek alanyai is.
Nem az axolotl az egyetlen neoténiás kétéltűfaj. A rokon észak-amerikai axolotl elterjedési területének északi részén nem fejezi be az átalakulást. A vak vagy barlangi gőte is ide tartozik. Akár mekkora adag tiroxinnal kezelik is, nem „nő fel”. Legfeljebb sárgásfehér bőre sötétedik meg kissé. Szeme nincs, csak fényérzékeny sejtekből álló foltok vannak helyette. Elsősorban petékkel szaporodik, de megfigyeltek már elevenszülést is.
A sziréngőtefélék családjának fajai még ennél is különösebb megjelenésűek. Állandóan lárvaállapotban élnek, nincs medenceövük és hátsó lábuk, és az első lábak is erősen csökevényesek. Lassú növekedésükről és hosszú életükről híresek – ötven évig is elélhetnek.
A leggyakoribb faj, a karcsú sziréngőte Dél-Karolina és Florida állam vizeiben él. Ha a tavak kiszáradnak, egyszerűen beássa magát az iszapba, ahol a testén lévő nyálkaréteg védelmében több hónapon keresztül életben marad.
