A mindenki által várva várt film J.K. Rowling Harry Potter-könyveinek első kötete alapján készült, melyet 46 nyelvre fordítottak le, és több mint 100 millió példányban adtak el világszerte. Az első könyv 1996-ban jelent meg, s alig került a boltokba, David Heyman producer már a megfilmesítésről, a jogok megszerzéséről gondolkodott. Ekkor tért haza az Egyesült Államokból, és alapította meg Londonban saját cégét, a Heyday Filmst, mely az európai és a tengerentúli közönség számára egyaránt vonzó, nemzetközi produkciók létrehozását tűzte ki célul.
Mivel Heyman gyerekei akkoriban 10 és 14 évesek voltak, elsősorban gyerekfilm járt az eszében, melyet a felnőttek is élvezettel néznének.
 |
Chris Columbus és Daniel Radcliffe |
A Heyday csapata ezt figyelembe véve keresett témát, amikor egyik asszisztensem felhívta a figyelmemet az akkor még teljesen ismeretlen írónő könyvére – meséli Heyman. – Már a könyv vázolt alaptémája tetszett, de amikor végigolvastam, rájöttem, hogy sokkal gazdagabb és érdekesebb, mint amilyennek az első körülírás alapján vártam. Másnap rögtön elkezdtem dolgozni a jogok megszerzésén.
1997 elején találkoztam először személyesen a szerzővel, és már akkor megígértem neki, hogy a leendő film a lehető leghívebben tükrözi majd a könyv világát, és később a forgatás során valóban végig ez volt az alapelvünk.
Chris Columbus rendező hasonlóan vélekedett a megfilmesítés módjáról, így végül ő kapta a hálás feladatot, hogy vászonra vigye a Rowling által megálmodott csodás világot.
“A lányom olvasta a könyvet és rábeszélt, hogy én is olvassam el – mondja Columbus. – Egy nap alatt a végére értem, és rögtön azon kezdtem töprengeni, hogyan lehetne belőle jó filmet készíteni. Akkor azonban még másik rendező volt érdekelt az ügyben. Néhány hónappal később felhívott az ügynököm, hogy ismét “szabad a pálya”. Egyetlen probléma merült csak fel: rajtam kívül még jó néhány rendező állt sorban. A Warner Bros. és David Heyman hosszas interjúkba kezdtek a jelöltekkel, ez persze nem tántorított el. Úgy éreztem, ha meg tudom győzni őket lelkesedésemről és elkötelezettségemről, és világosan el tudom magyarázni az elképzeléseimet, akkor nyert ügyem van.”
A következő lépés az írónővel való személyes találkozó volt.
“Biztosítottam róla, hogy feltétlenül tiszteletben tartom a könyvet, és vázoltam, hogyan tartanám meg a történet sötét árnyalatait és feszültségét. Azt hiszem, Jo annak is örült, hogy be akartam őt vonni a kreatív munkafolyamatokba. Mondanom sem kell, felbecsülhetetlen értékű volt a közreműködése, az ötletei rendkívül ösztönzően hatottak.”
Akárcsak a producer, Columbus sem akarta megváltoztatni azt a világot, melyet Rowling olyan részletesen kidolgozott. “Hallottam rémes és elég mulatságos történeteket arról, hogyan képzelik egyes rendezők filmre vinni a történetet – monjda Columbus. – Egyikük például a helyszínt egy hollywoodi középiskolába tervezte, Harry, Ron és Hermione pedig amerikai diákok lettek volna.
 |
Mások teljes egészében komputeranimációval próbálkoztak volna. Kissé megdöbbentem ezektől az ötletektől, hiszen számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy óriási hiba lenne eltérni a könyvtől. Megvan az oka, hogy miért szeretik világszerte gyerekek és felnőttek a Harry Potter könyveket, s ha leromboljuk ezt a világot és a karaktereket, azzal elidegenítjük a közönséget. Ezért szilárdan kitartottam amellett, hogy hű maradok a könyvhöz, és ebbe az is beletartozott, hogy Angliában forgattunk, brit színészekkel.” “Fel sem merült, hogy Amerikában készítsük el a filmet – teszi hozzá Heyman. – A könyv brit-jellege és az angliai helyszínek ellenére ez a sztori valójában univerzális.”
