Igazán hasznos kis olvasmány azoknak, akik legalábbis megpróbálnak kissé ínyencként viselkedni. Vagy lehet, hogy azok is, csak épp összezavarodtak kissé.
Magyarországon a XIV-XV. századig kizárólag fehérbort fogyasztottak. A XV. században a fehér- és a vörösbor egyaránt népszerű volt, majd a XIX. századtól ismét a fehérbor vette át a vezetést.
Az étkezés előtt fogyaszthatunk száraz fehérbort, illetve a szamorodni száraz és édes változata is igen kiváló aperitif. A levesekhez nem igazán szoktunk inni, de egy töményebb, zsírosabb leves esetén kortyolhatunk egy könnyű fehérbort, például Hárslevelűt. A bor egyébként minél régebbi, annál lágyabbak.
A nyúlhoz a hozzáértők az Egri Bikavért vagy a Kékoportót tanácsolják.
A halaknál alaposnak kell lennünk, ugyanis a rosszul kiválasztott bor szinte elrontja az ételt. A legtöbb halhoz célszerű száraz fehérbort inni. A halászléhez inkább Kadarkát, Olaszrizlinget vagy valamilyen rosét kérjünk.
A sertéshús nem „válogat”, a fehér- és a vörösbor egyaránt jó választás, a fehérborok közül a Chardonnay-t, az Ezerjót, a tokajit és a Pinot Blanc-t emelnénk ki. A pörköltekhez a Kadarka és a rosé a legmegfelelőbb, valamint a sillerborok ( világosvörös színű bor). A tejfölös ételekhez inkább a fehérbort részesítsük előnyben, a nehezebb pörköltekhez pedig a fanyar vörösbor az igazi. Az édességekhez az édes borok, a pezsgők illetve csemegeborok dukálnak.
A lágyabb sajtok elegáns kiegészítője a Muskotályos és a Szürkebarát. A rokforthoz és a camembert-hez pedig a legjobb, ha Tokaji aszút ízlelgetünk, de szintén jól döntünk, ha Pinot Noir-t, Burgundit vagy Kékfrankost töltünk poharunkba.