A selyemfestés technikái

Mi is kirándulhatunk a selymek és színek világába, átélhetjük az alkotás nehéz, de örömteli élményét. Festés előtt mindenképp tervezzük meg a képet, rajzoljunk először papíron. Találjuk ki pontosan a formákat, a színeket, árnyalatokat, sok technikát ugyanis elég gyorsan kell kivitelezni, nem lesz időnk festés közben töprengeni. Sokféle selyem létezik, de az alaptechnikákat az egyszerű Pongé-anyagon érdemes megtanulni.


Selyemfestéket használjunk, ezek lehetnek vasalással vagy gőzzel rögzíthetőek. Alapszíneket mindenképp szerezzünk be (sárga, vörös, kék), valamint feketét. Fehér festéket nem használunk, a világos színek létrehozásához vízzel higítunk. Érdemes festés előtt ismerkedni a színekkel, kevergetni őket, kísérletezni, hogy minél többféle és gazdagabb árnyalatot tudjunk létrehozni. Szerezzünk be többféle méretű ecsetet, mindenképp hegyes, spicces végűek legyenek.

A selymet festés előtt mossuk ki selyem-, illetve gyapjúmosószerben (ennek hiányában lehet sampont is használni), nedvesen vasaljuk ki. Rögzítsük fakeretre, lehetőleg olyanra, melyet állítani lehet. A selyem ugyanis vizesen kicsit megereszkedik, ezért munka közben sokszor tovább kell feszíteni, hogy elég feszes legyen.
A keretet előzőleg vonjuk be papírcsíkkal, hogy a festék nehogy visszacsapódjon a már elkészült munkára.





Az egyik alaptechnika az akvarell.

A selymen a víz viszonylag gyorsan terjed, ezt használjuk ki. Enyhén megnedvesített anyagon dolgozzunk. Az előre kikevert színeket felvisszük és hagyjuk, hogy egymásba olvadjanak, illetve ecsettel ‘segítünk’ nekik, ha szükséges. Vegyük figyelembe, hogy az egymással érintkező színek keveredni fognak, például a sárga és kék érintkezésénél zöldes árnyalatot kapunk.

A kontúrozás is az alaptechnikák közé tartozik.

A kontúranyagot minél vékonyabban és egyenletesebben igyekezzünk felvinni az anyagra, közben ügyeljünk arra, hogy egyetlen apró lyuk se maradjon a vonalban, mert ott át fog folyni a festék. Várjuk meg, míg a kontúr teljesen megszárad, s ekkor kezdhetjük el színekkel kitöltögetni a felrajzolt formákat.





Különleges hatásokat is elérhetünk a már megfestett selymen, ha sót használunk! A még nedves, festett részre szórjuk – a só felszívja maga körül a festékrészecskéket, így érdekes mintákat hoz létre. Kísérletezhetünk a sómennyiség, szemcseméret változtatásával, illetve azzal, hogy milyen irányból dobjuk a sót az anyagra. A már megszáradt selyemre vizes ecsettel mintákat rajzolhatunk. Minél sötétebb az alapszínezék, annál erőteljesebb vonalat fog hagyni a nedves ecset a selymen. Természetesen a különböző technikákat egymás mellett, kombinálva is alkalmazhatjuk.





A festésről általánosságban elmondható, hogy érdemes a világos színekkel kezdeni és haladni az egyre sötétebbek felé. A selyemfesték ugyanis nem fedő jellegű, tehát egy egészen sötét színt már nem tudunk kivilágosítani, elfedni. Várjuk meg, míg az elkészült mű teljesen megszárad, és csak akkor szedjük le a keretről. Festés után mindenképp fixálni kell a selyemre a festéket, különben víz hatására lemosódik vagy foltos lesz.

Legegyszerűbb a dolgunk, ha vasalós festéket használtunk, ilyenkor az anyag visszáját gondosan átvasaljuk néhány percen keresztül. A gőzölős festékeket forró gőzben kell fixálni, néhány órán keresztül. Fixálás után kiöblítjük a selymet, végül kivasaljuk.

Nem szükséges bonyolult dolgokat ábrázolnunk. Ha a természetben járunk, figyeljük meg a formákat, a szép vonalakat, íveket, az árnyalatokat, a fényeket, engedjük, hogy belénk ivódjanak.