– Nagy sikerrel játszod az IBS-ben a Szívecskéim című darabot, Koós Réka, Farkasházi Réka, Ábel Anita társaságában. Itt egy meglehetősen depressziós lányt formálsz meg, aki ráadásul anorexiás is. Miben jelent mást anorexiásat játszani, mint egyéb szerepek?
– Semmiben. Otthon kell lenni egy picit a témában. Én öt-hat éves korom óta tornázom. Folyamatosan súlyproblémákkal küzdöttem, azt nevelték belém, hogy ha hízok tíz dekát, csúnya dagadt leszek, és nem visznek versenyekre. Folyamatosan sakkban tartottak. Nagyon tudtam volna enni, de nem volt szabad, iszonyú szenvedés volt. Most sem vagyok megelégedve magammal, folyamatosan érzem a tíz-húsz dekás fölöslegeket magamon. Ha látna egy normális ember, azt mondaná, nem vagyok magamnál, mert 20 kilót nyomok vasággyal. Én persze ezt másként élem meg.
– Miért épp rád gondoltak a szereposztásnál?
– Eredetileg más szerep volt rám osztva a darabban, de egyszer bementem a rendezőhöz, épp tüdőgyulladásom volt, depressziós is voltam. Rám nézett, azután azt mondta, mégis inkább én játsszam el az anorexiás lányt.
– Voltál már a valóságban is anorexiás?
– Nem, soha nem estem át a ló túlsó oldalára.
– Mennyire befolyásolja a külsőd a közérzeted? Ha 51 kiló vagy, már nagyon rosszul érzed magad?
– Igen. Abszolút befolyásolja.
– Hány kiló szeretnél lenni?
– Ötven. Kevesebb nem akarok lenni, csak át szeretném gyúratni magam olyan testalkatúvá, amilyennek megálmodom magam.
– Kinek a testét választanád a sajátod helyett?
– Mondjuk Naomi Campbellét.
– Esetleg Jennifer Lopez…?
– Semmiképp, akkor inkább maradok a bőrömben. Bár azt mondják gömbölyödjek, nekem akkor is a gazella termet az álmom. Ha úgy érzem kerekedik a hátsóm, elvegetálgatok egész nap akár egy jégkrémen is. Szóval bár nem a legfontosabb, de meghatározó az életemben a karcsúság.
