A legtöbb állat, akiről azt hisszük, hogy vérszomjas fenevad, csak végső esetben támad emberre, önvédelemből. A kígyók esetében is így van ez, ezért ha kellően elővigyázatosak vagyunk, még a dzsungel mélyén is elkerülhetjük a kígyómarást. Ha sűrű aljnövényzettel borított erdőben járunk, ahol kígyók, sikló lehetnek, vigyünk magunkkal egy sétapálca hosszúságú botot, és a lábunk előtt zavarjuk vele az avart. Így nem fordulhat elő, hogy rálépünk egy éppen sütkérező siklóra, kígyóra, aki védekezésképpen a lábunk felé kap. Ez az egyszerű módszer nagyon hatásos, a megriadt állat továbbáll.
 |
Magyarországon nem kell veszélyes kígyóktól tartanunk a sűrűbb erdőkben, itt siklókkal találkozhatunk, amelyek nem ritkán a 1,5 – 2 métert is elérhetik, de ártalmatlanok. Hazánkban két viperafaj él, mindkettő a nyíltabb, inkább fűvel borított élőhelyeket kedveli. A keresztes vipera ritkán, foltszerűen fordul elő, mérge elég erős, de a zsákmányállatokra (pockok, gyíkok) méretezett adag csak ritkán jelent halálos veszélyt a jóval nagyobb termetű emberre.
A rákosi viperának csak Magyarországon találhatók kisebb állományai, a Hanságban és a Kiskunság területén, marása nem jelent halálos veszélyt.
A viperák mérge igen gyorsan hat, és a marás nagy fájdalmat okoz, helyén a bőr riasztó mértékben megduzzad, majd fokozatosan terjed a testen. A marás helyén a bőr elszíneződik, ezért régen azt hitték, hogy az áldozat bőre az őt megmart kígyó bőrének színét és mintáját veszi fel! De legyen bármilyen méretű is egy kígyó, bármilyen erős is a mérge, a legtöbbjük nem veszélyes addig, míg nem ingerlik vagy nem ijesztik meg. Ha valakit mégis megmar egy mérges kígyó, a legfontosabb szabály, hogy olyan nyugodt maradjon, amennyire csak lehet, mert a pánikszerű, gyors mozgás fokozza a szívdobogást, elősegítve ezzel a gyorsabb vérkeringést, így a méreg is gyorsabban áramlik szét a szervezetben. Az idejében beadott szérum a legtöbb esetben megmenti a megmart embert.
