 |
C@fés lányok és asszonyok |
(Kattints a képekre a nagymértű változatokhoz)
Minden a természetben kezdődik. Esetünkben szimbolikusan, mert nem a természet, hanem egy iroda lágy ölén esett először a vőlegény árnyéka az ifjú ara monitorjának képernyőjére… Az események ezek után a szokásos mederben haladtak, míg el nem érkeztünk a jelenig, amikor is a külvárosi, sok zölddel körülvett templom lett a kezdőpontja az egész napon át tartó vígalomnak.
A máriaremetei Kisboldogasszony templom tervezője és kialakítója Jane Austen hatása alatt állhatott, mert a hosszú, kavicsos, jegenyék szegélyezte úton az ember szinte várta, hogy Mr. Darcy vagy Miss Benett ráköszön. Még a nem különösebben romantikus alkatúak (ti. jómagam) is megálltak pár percre merengeni:
Szeretem a bazilikákat, meg a városi templomokat, de kissé műfajidegen, amikor dudáló autók, és éneklő krisna tudatú kántálók között lép be az ember a templomba. Itt, Hűvösvölgyben mire a vadgesztenyék között az épülethez érsz, már a megfelelő hangulatban vagy…
A menyasszony az alkalomhoz és az alléhoz illő járművön, egy muzeális bíbor-vajszínű Mercedesen közelítette meg a helyszínt, ahol a jövendőbelije és a násznép fokozódó türelmetlenséggel várta. Ezután megszólalt az evörgrín klasszikus, a Nászinduló, indult a nász – és vele együtt a szerkesztőség egy-két hölgytagjának könnyei is.
Eskü, gyűrűváltás, áldás, minden, ami ilyenkor szokásos. Az esketés után száz színes lufit röptettünk az égbe, majd pezsgővel és pereccel koccintottunk – nem mindennapi módon, fittyet hányva a közlekedési előírásoknak.
