Minden valószínűség szerint késtek volna néhány órát, esetleg napot, viszont segédkeztek volna Máriának a szülés után, kitakarították volna az istállót, készítettek volna némi harapnivalót a kis családnak és a pásztoroknak, és sokkal praktikusabb ajándékokkal halmozták volna el az újszülött Messiást.
No de hogyan kommentálták volna a találkozót távozásuk után? „Láttad milyen szandálokat viselt Mária ahhoz a ruhához? Elképesztő, semmi érzéke a divathoz.” „Szerintem a gyerek egyáltalán nem hasonlít Józsefre.” „Én biztos, hogy képtelen lennék ennyi állattal egy fedél alatt élni.” „Azt mondják, József mostanában munkanélküli.” „Biztos, hogy nem fogják visszaadni az edényt, amiben a gyümölcsöt hoztuk. Fogadok rá.”
Mert bizony a nők jelentős része hajlamos a rosszindulatú pletykára, feltételezésekre, szívesen keresik másokban a hibát. Gondoljunk csak a divatra.
A szebbik nem –nem véletlenül ragasztotta rájuk a történelem a dicsérő jelzőt- időt és pénzt nem kímél, hogy az utolsó tendenciák szerint hordja a haját, öltözködjön. De miért? Talán a férfiak észreveszik, hogy feleségük a legfrissebb divatlapból kinézett ruhakölteményben próbálja felhívni magára a figyelmet? Legfeljebb, ha a dekoltázs annyira mélyenszántó, hogy a tekintet csak nehézségek árán siklik tova rajta. Nagyon kevés férfi kiált fel őszinte elragadtatással: „Drágám, te fodrásznál voltál. Isteni ez az új frizura.”
Annál inkább a hölgytársak. Azonnal kiszúrják a másikon feszülő új göncöket, és szemtől szembe látványos ovációval adnak hangot egyértelműen pozitív véleményüknek.
A nők egymásnak öltöznek. Az irigység azonban az jól fejlett esztétikai érzéket is képes becsapni, és a dicshimnuszok közepette a szemek már a hibákat keresik. És biztos, hogy meg is találják. „Cuki az a ruci, és Rózsikának egész jó alakja is van, de nem értem, hogy tudott ilyen színt választani. Az ő tónusaihoz!” Rózsika, ha mégoly tökéletes vonalakkal is rendelkezik, és a ruha láttán minden neves divattervező padlót fogna, a nők jelentős részének elismerését csak nehezen vívná ki.
Mások tökéletessége, sikere úgy hat a nők egy részére, mint bikára a vörös posztó. Támadni kell, mert bosszantó. Van mit kibeszélni, kritizálni, ami önmagában öröm. Van egyáltalán miről beszélni, és a nők köztudottan nagy pletykások.
