A korai társadalmakban a nők lényét misztikum szőtte át, hiszen testükből új ember született, ami megmagyarázhatatlan dolognak számított. Ezen kívül, mivel a nők feladata volt a gyűjtögetés, ők kezdtek el foglalkozni behatóbban a növények rejtelmeivel, hasznosíthatóságával, és a férfiak értetlenül álltak a gyengébb nem új bölcsessége előtt. Amit akkor a csodáltak, később félelmet szült bennük. A megmagyarázhatatlan, negatív jelenségeket a már túl misztikus hölgyekre fogták.
 |
A boszorkányok tipikusan női alakok voltak, de az Ördöggel a férfiak is cimborálhattak a hiedelmek szerint. 1232-ben IX. Gergely pápa azzal vádolta az oldemburgi Stedingerland lakóit, hogy szexuális rituálékon vettek részt, és még attól sem riadtak vissza, hogy állatokkal, vagy egyneműekkel bujálkodjanak. A pápa véleménye szerint a település lakói lepaktáltak a Gonosszal, éppen ezért súlyos büntetést mért rájuk. A feltételezésnek nem volt semmi alapja, az egyházfő valójában azt akarta megtorolni, hogy a falu népe nem volt hajlandó egyházi adót fizetni Bréma püspökének.
 |
A keresztény egyház évszázadokon keresztül üldözte azokat, akiknél a legkisebb gyanú is felmerült, hogy valamilyen kapcsolatban állnak ördögi hatalmakkal. A VIII. században Nagy Károly rendeletet adott ki, miszerint halálos ítélet vár azokra, akik viharokat támasztanak, romlást hoznak a termésre, meddővé teszik az állatokat, vagy megbetegítenek embereket. A gyanúsított egyéneknek még a védekezés lehetőségét sem adták meg. Elég volt, ha a szomszédai azt állították róla, ő a felelős a történtekért.
 |
A későbbi évszázadokban az üldöztetések felerősödtek, az inkvizíció emberei gyanús személyek után kutattak, akik valamilyen kapcsolatban álltak a Sátánnal. A vallomásokat kegyetlen kínzásokkal csikarták ki az áldozatokból. Nem meglepő, hogy a boszorkányok száma ugrásszerűen növekedett. A brutális tortúra megtette a hatását, és a legtöbben „beismerték”, hogy az Ördög szövetségesei, és az egyház emberei a vallomások birtokában lelkiismeretfurdalás nélkül küldték őket a máglyára. Azok sem kerülhették el a kínhalált, akik a legdurvább kínzások hatására is ártatlannak vallották magukat. Róluk azt tartották, hogy a Gonosztól kapták az erőt, amivel képesek voltak elviselni a testi szenvedést.
 |
Ha valahol boszorkányra bukkantak, nem tágítottak, amíg meg nem találták társait is, ugyanis a hiedelem azt tartotta, hogy az Ördög szövetségesei sohasem magányosan kóborolnak. A néppel elhitették, ha a Sátán megfékezésére létrehozott hivatalos egyházi szerveknek feljelentik a gyanús személyeket, megelőzhetik, hogy azok később szerencsétlensége-ket hozzanak otthonaikra. A befolyásolhatóság nem ismert határt. Az emberek félelmükben bárkit beárultak, aki csúnyán nézett a tehenükre, vagy illatos füveket tartott a kezében. Sokan viszont visszaéltek a helyzettel, és alaptalan vádakkal feljelentést tettek azok ellen, akik a legkisebb sérelmet is okozták nekik a múltban. Ennek köszönhetően a lakosság egyes területeken erősen megfogyatkozott. Az utolsó boszorkánysággal vádolt nőt a XIX. század második felében ítélték máglyahalálra.
