Ha fekete…

Így vagy úgy, de Földön élő kb. 300-400 millió macska nagy része „közönséges” házimacska, és közöttük létezik fekete is – ez tény. Olyan, mint a többi: kedves vagy vad, bújos és független. Hogy a boszorkányok miért éppen mindig fekete macsot tartottak…? Talán jól ment a berendezéshez…
De nézzük a többi cicát is.


Házimacska

Egy japán mondás szerint: “ha az ember egy kutyát 3 napig etet, az 3 évig sem felejti el – ha azonban egy macskát etetsz 3 évig, az 3 nap múlva sem fog emlékezni rád”. Még ha ez a mondás kissé leegyszerűsítve mutatja is a macska alaptermészetét, megvan a valóságtartalma. Tény, hogy a macska messze nem annyira – vagy inkább nem úgy – hűséges, mint a kutya. Amelyik egész életében lakásban volt, rendkívül jól megszokja azt, és nem vágyik a szabadba – kivéve a párzási időszakot. Amelyik viszont a szabadban született, nem igényli annyira a kényelmet (bár kizárt, hogy egy kandalló mellett nem érezné jól magát).






Hosszú szőrű macskák

Kb. 500 éve beszélhetünk hosszú szőrű macskákról. Kezdetben csak a perzsa és az angóra létezett. Napjainkban Európában általában perzsa, Amerikában hosszú szőrű macskának hívják őket. Nem minden hosszúszőrű macska perzsa!

Sajátos fej-és testfelépítés jellemzi a perzsákat: masszív, gömbölyű fej; nagy és kerek szem, kis, lekerekített fül, rövid, széles, tompa orr, vastag szőrzet, hosszú, finom tapintású szálakkal, rövid, zömök test, kurta lábak, tömött, dús farok. Jelenleg mintegy 30 színváltozatuk létezik. Ide tartozik még a perzsákon kívül a balinéz, a birman, a himalája, a main coon, a török angóra és a török macska.







Rövid szőrű macskák

A XVI. Századig Európában nem is ismertek másféle cicákat, mint a rövidszőrűeket. Alapszínük és mintázatuk cirmos volt, majd a háziasítás folytán alakult ki a többi változat. Fajtatiszta tenyésztésükkel Angliában foglalkoztak először. Ma már sok színváltozatuk ismert: brit (európai), amerikai, abesszin, burma macskák, sziámi, rex macskák stb.