Így vagy úgy, de Földön élő kb. 300-400 millió macska nagy része „közönséges” házimacska, és közöttük létezik fekete is – ez tény. Olyan, mint a többi: kedves vagy vad, bújos és független. Hogy a boszorkányok miért éppen mindig fekete macsot tartottak…? Talán jól ment a berendezéshez… 🙂
De nézzük a többi cicát is.
Házimacska
Egy japán mondás szerint: “ha az ember egy kutyát 3 napig etet, az 3 évig sem felejti el – ha azonban egy macskát etetsz 3 évig, az 3 nap múlva sem fog emlékezni rád”. Még ha ez a mondás kissé leegyszerűsítve mutatja is a macska alaptermészetét, megvan a valóságtartalma. Tény, hogy a macska messze nem annyira – vagy inkább nem úgy – hűséges, mint a kutya. Amelyik egész életében lakásban volt, rendkívül jól megszokja azt, és nem vágyik a szabadba – kivéve a párzási időszakot. Amelyik viszont a szabadban született, nem igényli annyira a kényelmet (bár kizárt, hogy egy kandalló mellett nem érezné jól magát).
Hosszú szőrű macskák
Kb. 500 éve beszélhetünk hosszú szőrű macskákról. Kezdetben csak a perzsa és az angóra létezett. Napjainkban Európában általában perzsa, Amerikában hosszú szőrű macskának hívják őket. Nem minden hosszúszőrű macska perzsa!
A XVI. Századig Európában nem is ismertek másféle cicákat, mint a rövidszőrűeket. Alapszínük és mintázatuk cirmos volt, majd a háziasítás folytán alakult ki a többi változat. Fajtatiszta tenyésztésükkel Angliában foglalkoztak először. Ma már sok színváltozatuk ismert: brit (európai), amerikai, abesszin, burma macskák, sziámi, rex macskák stb.