Részletek Kinga naplójából

december 16. – Ma lettem 8 éves, és leesett az első hó is. Már nagyon várom a karácsonyt. A bátyám számítógépes játékot kért a Jézuskától, én pedig egy szánkót. Ma este kitesszük a levelet az erkélyre, hogy éjszaka elvihessék az angyalok. Anyu azt mondta, manapság már máshogy szállnak az angyalok, mert régebben nem internetet és dzsiájdzsókat repítettek a fa alá, hanem sokkal szívhez szólóbb ajándékokat. Ezért kértem szánkót. Anyu azt mondta, hogy jól választottam, és pont olyan vagyok, mint ő volt gyerekkorában. Meg hogy a Jézuska biztos szívesebben hoz ilyen ajándékot. Azt hiszem, ettől lesz olyan csillogós a karácsony. De mi baja van a Jézuskának a számítógépes programokkal?

december 17. – Eltűnt a levél az erkélyről. Ezt el sem tudom hinni. Éjszaka, amikor mindenki aludt, idejött, és elvitte. Megpróbáltam olyan szépen írni, ahogyan csak tudok. Remélem tetszett neki. Írtam neki még más dolgokat is, de azt nem írom ide, mert az csak őrá és énrám tartozik.





december 22. – Nem esett a hó már a szülinapom óta. El fog olvadni a hó, mire megünnepeljük a karácsonyt. Holnap sütjük anyuval a bejglit. Megígérte nekem, hogy ha időben lefekszem ma aludni, akkor egy rudat én is betekerhetek. Még sohasem csináltam. Mi lesz, ha nem sikerül? Elképzelem, hogy a bátyám nyújtogatja az ünnepi asztalnál a nyelvét, és tiszta mákos a foga, meg kiköpi a bejglimet, mert ehetetlen.

Rájöttem valamire. Ha a Jézuska minden jó gyereknek visz ajándékot, meg még a karácsonyfát is ő hozza, akkor valahol kell lennie egy hatalmas erdőnek, tele színes karácsonyfákkal. Azt nem jelölik a térképen? Meg ajándékgyára is biztos van. Olyan, mint a Mikulás bácsi, csak ő sohasem jön elő, és mindig titokban mászkál.

december 23. – Fél napig turkáltam a tésztában. Minden olyan lett, meg belement az ujjaim közé is. Aztán végül anyu megcsinálta. Én az asztalon ülve néztem. Ő is olyan lett. Aztán jött a bátyám, fogott egy darab tésztát, és belekente az arcomba. Erre anyu bezavarta a szobájába, és sokáig nem jöhetett ki. Este, amikor apu hazajött, félrehívta anyut, és valami nagyon fontosról beszéltek. Nem hallottam mit mondtak, de valamit a karácsonyról. Lehet, hogy nem is jön a Jézuska, mer’ nem ér rá? Holnap megyünk a nagymamához mézeskalácsot sütni. Anyu azt mondta, hogy mind a kettőnknek segítenünk kell a nagyinak, mert egyedül nem tudná megsütni.





december 24. – Mire odaértünk a nagyihoz, már készen volt a mézeskalács. Pedig már vártam, hogy megint tésztás legyen a kezem. Máskor ilyet sosem lehet csinálni. A gyurma nem olyan jó. Egész nap unatkoztunk a nagyinál, mindig csak azt kérdezgette, hogy milyen a második osztály, a bátyámnak meg azt mondta, hogy hallotta legújabb csínytevését a bejglitésztával. Este jött értünk apu, és mind a hármunkat hazavitt.

Addigra már ott volt a karácsonyfa. A plafonig ért pont. Honnan tudta a Jézuska, hogy éppen ekkorát kell hoznia? A csúcsa éppen nem ért hozzá a plafonhoz. És tele volt a fa alatt ajándékokkal. Nemcsak szánkót kaptam, hanem a bátyámmal közösen kaptunk még villanyvasutat is, meg pulóvert, meg egy csomó más mindenféle ruhát is. Azok nem voltak olyan érdekesek. A villanyvonat körbement a fa alatt, amikor csilingelt a csengő, hogy bemehetünk a nagyszobába.





Én elhatároztam, hogy az idén úgy fogok rohanni, hogy megláthassam azt az angyalt, aki csilingelni szokott, de megint nem sikerült. Azért jó kis ajándékokat hozott. Anyu azt mondta, hogy mindig a csilingelős angyal segít a Jézuskának, ha túl sok ajándékot kell vinni valahová, de mondjuk szeretnek is menni olyan helyekre, ahol jó gyerekek laknak. De szerintem anyu ezt az egyet csak füllentette.

december 25. – Ja, és kaptam két kismacskát is, az egyik fekete, a másik fehér, csak elfelejtettem tegnap ideírni, mert mindig elmászkálnak. Olyan édesek. A bátyám összedörzsölte őket, és attól fölállt a szőrük. Jövőre megkérem a legjobb barátnőmet, hogy kérje a bátyámat karácsonyra, és akkor nem itt rosszalkodik majd.

(Kinga helyesírási hibáit az olvasószerkesztőnk kijavította. – Nők lapja Café)