 |
Ugye, érezték már, milyen semmi mással össze nem hasonlítható érzés jót tenni? Legyőzni a lustaságot, és nem kidobni, hanem elvinni a kinőtt ruhát a plébániára? Ebédet vinni a felettünk lakónak, összehúzni a száraz leveleket a szomszéd előtt is? Megfogni egy néni karját, és lesegíteni őt a meredek, hibádzó lépcsősoron? Emlékeznek az örömre? Nem arra, amelyiket a másik arcán láttak, hanem amelyiket magukban éreztek? Ugye, gondoltak már arra, hogy jó volna, ha többet tehetnének másokért?
 |
| Horváth Judit három saját gyerekével, Dórával, Zsoltival, és Marcival |
Miért? Ezt kérdeztem Judittól, aki három gyerek főállású édesanyjaként annyi más dolgot is tehetne, mint hogy egy közelben lakó, mégis idegen család hétköznapjait egyengeti. Mert ezt teszi. Hetente egyszer elmegy hozzájuk, és ha kell, főz, ha kell, mosogat, tereget, mesét olvas, vagy segít a négy gyerekét egyedül nevelő anyának felöltöztetni a kicsiket, elkíséri őket vásárolni, vagy hivatalos ügyeiket intézni. Mert ahol ennyi a gyerek, ott az ilyesmi sem apróság!
Judit a Magyarországon tavaly elindult, de a világ több országában már nagy hagyományokra visszatekintő Otthon Segítünk (a világban Home-Start néven ismert) Szolgálat munkatársa. Önkéntes, aki elvégezte az alapítvány felkészítő tanfolyamát, és aki három gyerek mellett szerzett tapasztalatokat.
– Bárki jelentkezhet, ahogy én is tettem, csak legyen legalább egy iskoláskorú gyereke, és eldöntheti, mit vállalna szívesen. Az “én családomnak” több segítség is elkelne, hiszen a legnagyobb gyerek is csak kilencéves, igaz, nagyon értelmes, okos kislány. Nemrég, amikor náluk voltam, és az édesanyja bement az iskolába beszélni a tanárokkal, én vigyáztam a kicsikre. Azt találta ki, hogy játsszunk vendéglőset. Így hát megfőztem az ebédet, aztán ünnepélyesen feltálaltuk, ahogy egy vendéglőben kell, ő még koktélokat is kevert szörpből. De ez nem bébiszitterség, semmit sem az anya helyett, hanem vele együtt csinálok. Amikor megyek, általában pénteken, mindig megbeszéljük, mit csinálunk aznap. Nekem könnyű volt, két nagymama állt ugrásra készen, ezért is gondoltam, hogy segítek valakinek, akinek nehezebb. Eleinte mindketten kicsit meg voltunk szeppenve, mert ő nem mondta, mire volna szüksége, én meg nem akartam beleszólni semmibe. Most már nagyon jóban vagyunk, egyre többet beszélgetünk, így sokkal könnyebb. A saját gyerekeimet is elvittem hozzájuk, akik először azért jöttek velem, mert megtudták, hogy ott van macska is, aztán jól eljátszottak együtt. A nagylány küldött is egy rajzot ajándékba a fiamnak.
Az Otthon Segítünk, kisgyerekeket nevelő családokat támogat tapasztalattal, figyelemmel, megértéssel. Kérheti a segítségüket bárki, például olyan anya, aki nemrég szült, de nincs, aki megnyugtatná, jól szoptat-e, aki bátorítsa, megerősítse. Nem szociális segélyszervezet ez, hiszen nemcsak a pénz tud hiányozni egy anyának, de az is, aki meghallgassa, vagy vigyázzon a gyerekeire a folyosón, amíg ő befizeti a csekkjeit, vagy számlát nyit egy bankban.
Ausztráliától Kenyáig, Norvégiától Kanadáig jól működik ez a szülői szolidaritásra, önkéntességre, egymás derűs támogatására, tapasztalatcserére, barátságra épülő mozgalom, ahol a segítettekből idővel segítők válhatnak. Szurkoljunk, és tegyünk érte, hogy nálunk is gyökeret verjen, hogy minél többen jelentkezzenek segítőnek, mert segítendőből van bőven.
Ahhoz, hogy a szolgálat jól működjék, fizetett helyi szervezőkre van szükség, akik összefogják az önkénteseket, és megszervezik a csoportot egy-egy településen. Január végén indul az a tanfolyam, ahová az erre vállalkozókat várják az alapítvány munkatársai 2003. január 10-ig. Érdeklődni lehet: 1114 Budapest, Bartók Béla út 37., e-mail cím: otthonsegitunk@webdream.hu Tel.: 209-34-30, Internet: www.home-start-int.org
