Az anyós fogalma az évtizedek folyamán egybefonódott a házasságromboló szipirtyó szerepével, aki menye vagy veje iránt érzett féltékenységtől hajtva mindent elkövet, hogy elidegenítse egymástól a házastársakat. És ki szeretne egy ilyen mumussal együtt élni?
 |
Persze nem szabad általánosítani. Nagyon sok anyós tart kiváló kapcsolatot gyermeke választottjával, akit az őszintén szeret és tisztel. A mai világban az együttéléshez azonban nem elegendő még a harmonikus rokoni szál sem. Szinte minden házaspár törekszik az önálló életre egészséges távolságban a szülőktől, ami manapság teljesen elfogadott hozzáállás. Mi történik azonban, ha valamelyik szülő egyedül marad, lebetegszik, és állandó törődésre van szüksége. Mi sem természetesebb, hogy a gyermek, aki azóta élete virágjában lévő, saját családdal rendelkező felnőtt, lerója édesanyjának vagy édesapjának háláját az érte hozott áldozatokért, a felneveléséért, és magához vegye a rászoruló szülőt. A kézenfekvőnek tűnő megoldás kivitelezése azonban komoly következményeket vonhat maga után, ami akár egy harmonikus házasságot is megingathat.
 |
Az anya szemében fia, lánya mindig az a védtelen gyermek marad, akit terelgetni kell a világban, és elmagyarázni számára, hogy mi helyes és mi nem. Nehéz elfogadni, hogy egy jóval fiatalabb vetélytárs szava legyen az egykori kisgyermek számára mérvadó.
A már működő háztartásba bekerülő anyós akarva-akaratlan felborítja valamelyest a megszokott rendet, és a menynek vagy vőnek nem mindig van türelme a „rangidős betolakodóhoz”. A legnehezebb helyzetben az anya gyermeke van, hiszen ő két tűz közé kerül: ugyanúgy támogatással tartozik anyjának, mint választott házastársának.
A kialakuló nézeteltéréseket neki kell elsimítania, és minden csatában kénytelen valaki mellett letennie voksát a másik szeretett lény rovására.
A kényszerű összeköltözés romboló hatással lehet mind az anya-gyermek, mind a férj-feleség kapcsolatra. Manapság egyre ritkábbak a nagycsaládok, ahol természetesnek veszik több generáció együttélését, és sok nemzedék óta tiszteletben tartják az egy fedél alatt éléssel járó hierarchiát. Mivel eltűnőben van ez a bevett szokás, minden érintett család a saját igényei szerint próbálja kialakítani az anyóssal közös élet játékszabályait. A szabályalkotásban mindegyik félnek részt kell vennie, és később tartania magát a megbeszélt feltételekhez. A közös életet közösen kell kialakítani, és nem szabad megfeledkezni a családban betöltött szerepekről. Az anyós ne csak anya legyen az együttélés során, hanem anyós is. Jó anyós.
