Lehetséges jósolni?

Jellemünk a sorsunk

Én azt vallom, hogy a cigánykártya, a tarot, az asztrológiai előrejelzés, vagy bármilyen jól használt sorselemző eszköz nem konkrét tényeket, hanem lehetőségeket közöl. A szabad akarat inkább a lehetőségek kihasználásában vagy elutasításában rejlik. Egy nagyon régi bölcs mondás szerint is: a jellemünk a sorsunk.

Az emberrel veleszületett adottságaitól és további belső fejlődésétől függ, hogy ki-ki mennyire élhet a helyesen értelmezett szabad akaratával, vagy milyen mértékben válik a külső hatások játékszerévé. Van olyan ember, aki szabályosan asztrológusfüggőséget, vagy jósnőfüggőséget fejleszt ki, ezzel mintegy a sorsra és – a hivatásának ezzel a jelenségével helyesen bánni nem képes – asztrológusra, vagy más szakemberre hárítja életeseményeinek, döntéseinek értelmezését. Az ilyen függőket, ha szembesíteni kell saját viselkedésükkel, és ha erre képtelenek, úgy ne féljünk elküldeni őket. Tulajdonságaink, viselkedésünk mintegy eleve megszabják, hogy milyen dolgokkal kerüljünk kapcsolatba, milyen események érjenek bennünket. A horoszkópban, a kártyában – legyen az tarot, cigánykártya, vagy más – benne vannak ezek a kilátások – jók és rosszak egyaránt.






Sorselemzés, mint útjelző

Szerintem komoly sorselemző nem állítja, hogy a csillaghatások, kártyalapok, vagy más jelek szerepe kizárná, vagy semmissé tenné a szabad akaratot! A sorselemzés bármilyen módja – cigánykártya, tarot, asztrológia, számmisztika, grafológia – segítségünkre lehet a legfontosabb feladatok megoldásában: hogy megismerjük önmagunkat!

A sorselemzés őszinte tükröt tart elénk, és nem hízeleg a hiúságunknak, ám igazi értékeinket is világosan mutatja. Megismerhetjük általa sorsunk fő irányvonalait, azt hogy mi a nekünk rendelt igazi út, és mik azok a “szakadékok” amelyek fenyegethetnek. Az ún. „rossz hatások”, a rossz kártyák, vagy az asztrológiában a negatív fényszögek azonban nem feltétlenül valami szerencsétlenséget jelölnek. Inkább a tendenciákat mutatják, hogy lássuk milyen hajlamok és adottságok élnek bennünk: figyelmeztet jó és rossz hajlamainkra egyaránt, és feltárja az eshetőségeket, amelyek abból származnak. Az önmegismerés és önfejlesztés útján aztán már ki– ki a maga sorsának kovácsa. Lehet, hogy vannak végzetszerűen elkerülhetetlen dolgok, amelyeket sehogyan sem tudunk elkerülni, de itt is az a döntő, hogy hogyan fogadjuk az eseményeket, hogyan reagálunk rájuk!