Enyhén konzervatív hatvanasok és a fölött (persze ez egy eszményi állapot leírása) az emberek hajlamosak rosszalló megjegyzésekkel illetni azokat, akik minden hivatalos státusz nélkül élnek együtt. Van egy „türelmi időzóna”, amiben még esetleg tolerálnak, de azért mindennek van határa. Könnyen erkölcstelennek bélyegzik a házasság előtti együtt élést, holott ez teljes tévedés. Igazából nagy élmény és felettébb hasznos.
Fiatalok ebben a szakaszban barát-barátnőként nagyon helyesek, de egy bizonyos idő után ez a megnevezés infantilisnek tűnhet, és ekkor átminősülnek élettársakká. Lássuk be, ez a kategória nem túl hízelgő. Nem tudni miért, de van valami negatív hangulata. Erről a kifejezésről a szoció-műsorokban feltűnő, középkorú, fogatlan, enyhén ittas emberek jutnak az eszünkbe, akik néha-napján félholtra verik „társukat”.
Érdemes kipróbálni! Teljesen más életminőség a mozizós, randizós, bulizós „kapcsolat” és megint más minden este együtt hazamenni. Ilyenkor nincs szabadnap és nem célravezető a hazaszaladgálni a szülőkhöz az első probléma után.
Együtt lenni a rosszkedvben, a nehézségekben, a másnaposságokban is és persze a rengeteg klassz és felejthetetlen élményben. A lakás méreténél természetesen jóval több barátot meghívni, vagy csak kettesben kártyázni, olvasgatni egy kis bor mellett és élvezni az életet. Együtt főzni, takarítani – lehet ennél jobb? (Persze, hogy lehet! Nincs is kéjesebb érzés, mint együtt kiválasztani a nagyon elnéző takarítónőt.)
Okos dolog megnézni az anyját, de nem elég. Igen is lakva ismerszik meg a másik, ahogy a bölcs közmondás állítja. Költözzetek össze és meglátjátok! Ha csak félévente jut eszedbe átkozni azt a pillanatot, mikor elhatároztad, hogy ezzel a rendetlen fickóval összeköltözöl, akkor minden tökéletes. Egyszer- egyszer lehet neked is rossz napod.