A görög esküvõ

Az esküvő napja általában vasárnap, amit komoly rákészülés előz meg. Ebben részt vesz a szűkebb rokonság minden tagja, és a sikeres házasságot próbálják különféle, gyakran számunkra babonásnak tetsző praktikákkal elősegíteni. A jószerencse előcsalogatása, ahogy látni fogjuk, a későbbiekben is állandó eleme az ünnepségnek.
A házasság előtti szerdán összegyűlik a rokonság egy része a lány házába, ahol a leendő menyasszony lisztet rostál, majd amikor már elég nagy a kupac, az ott összegyűlők érméket dobálnak a lisztbe, és jó szerencsét kívánnak az ifjú párnak. Pénteken a lány anyja által készített batyujába szórnak érméket, és kívánnak újfent minél szerencsésebb jövőt a lány házasságához. Eközben a fiú körbejárja a meghívandó vendégeket, és a férfiakat bor, míg a lányokat cukor segítségével próbálja rábírni az esküvő és a lakodalom eljövetelére.





Az ünnep a fiú házánál történő zászlófelvonással indul. Az egész ceremónia irányítója és főszereplője a vőfély vagy Kumbaros. Ezt a titulust a keresztapa illetve a rokonság megbecsült tagja tölti be. Az ő vezetése alatt a násznép és a vőlegény a menyasszony házához vonul. Ezután a Kumbaros elkéri a lányt az apától, majd a templomba kíséri. A násznép, a vőlegénnyel együtt, követi őket.
Az esküvő első lépésében a Kumbaros, egy pap jelenlétében, selyemszalaggal rögzített koronát helyez a menyasszony és a vőlegény fejére, majd háromszor megérinti azokat. A szimbolikus gesztus értelme az, hogy az esemény annyira nemes, hogy királyi fenséggel ruházza fel a benne résztvevőket. Ezután a Kumbaros háromszor körbevezeti a házasságot jelképező asztal körül a párt. Ezt a papi áldás követi, majd végül a gyűrűk felhúzása. A pár az egész ceremónia alatt néma marad.





A lakodalom természetesen a mulatozás, de a korábbiakhoz hasonló jelképes praktikák színtere is. Gyakran már késő délután elkezdődik a lagzi, amit másnap, a korai órákban egy reggelivel szoktak lezárni. Az italozás már a kezdetektől folyik. A bor őshazájában természetesen a bort és különféle rövid italokat, ouzót vagy az ahhoz nagyon hasonló tsipourót fogyasztanak a vendégek. A zenészek megállás nélkül játsszák bouzoukijukon a részben nálunk is ismert görög dallamokat, amiknek szövegei a szerelemről, az ifjúságról és a frissiben kötött frigyről szólnak.



Mindeközben megindul az étkezés is, aminek javarészét a különféle tengeri különlegességek teszik ki. Bár tájegységenként változó, a lakodalmak többségén megkóstolhatjuk a sült polipot, a tésztába tekert sült halat, a nyárson sült birkát, a tzatzikit vagyis a fokhagymával, kaporral és szeletelt uborkával összekevert joghurtot, a taramát, ami paradicsommal és gombával kevert kaviár és természetesen a görög salátát is. Ne feledjük, hogy az ünnepség irányítója továbbra is a Kumbaros, a vőfély. Ő kezdi meg a táncot, és az ő lépéseire indul meg a vendégsereg a tánctér felé. Ezután mások veszik át a vezető szerepet, amit az este folyamán egyszer mindenkinek el kell vállalni.





A görög lakodalom tipikus formája a körtánc, ahol a menyasszonyt két kör táncolja körül. Miközben a vendégek egy része körbeugrálja az arát, mások tányérokat törnek vagy pénzt dobnak a zenészeknek, ami a hagyomány szerint szerencsét hoz a házasulandóknak. Láthatjuk, hogy a görög lagziba a vendég sem ülhet a babérjain, hanem folyamatosan bele kell kapcsolódnia aktív cselekvőként is az ünnep dramaturgiájába. Többek között ezt hálálják meg neki a házigazdák, amikor távozásakor a kezébe nyomnak egy csomag bom bom yarát, ami csokiba mártott mandulás cukor. Itt is ügyelni kell, most nem csak a pár, de a vendég jószerencséje miatt is, hogy a csomagban páratlan számú cukor legyen. Az egész ünnep jelképes lezárása akkor történik, amikor a menyasszony, aki immár asszony, a lakodalom végeztével elmegy a férj házához, ahol újra felhúzzák a zászlót, most már az ő tiszteletére. A nő cserébe vasdarabokat szór a tetőre, ami az erőt és stabilitást biztosítja az újdonsült házasoknak, legalábbis a hagyomány szerint.