 |
| Edit és Stephan, ma már boldog jegyespár |
Edit elhatározta, nyílt lesz és őszinte: nem mondta magát soványabbnak, nem hazudott magának nagyobb és tökéletesebb melleket sem. Internetes traccspartnerei közül többen felkeresték őt magyarországi útjaik során. Miután szembesültek vele, hogy tényleg nem tipikus modellalkat, hódolói visszahőköltek.
Edit számára két dolog vált nyilvánvalóvá: az interneten ismerkedő férfiak többsége csupán szexet akar, mélyebb kapcsolat nélkül, és a legtöbb chatelő szépíteni igyekszik valódi önmagán. Sőt, az sem ritka jelenség, hogy valaki másról küld fényképet önmaga helyett. Edit ilyen tapasztalatokkal a háta mögött maga vette át a kezdeményezést. Stephan visszafogottságával keltette fel az érdeklődését. A fiú szűkszavú volt, bölcs, és szépen írt. A közös társalgásba belepötyögött megszólalásai alapján a lány úgy érezte, Stephan magányos, naív és őszinte. Azért óvatos volt, igyekezett megvédeni magát egy újbóli csalódástól.
A közös szobából lassacskán átváltottak a privát beszélgetésekre. Első kettesben töltött estéjük után mindketten ugyanazt a kíváncsiságot és rokonszenvet érezték. Szinte mindennap találkoztak az interneten, és kezdték megismerni egymást. Edit eleinte valósággal provokálta a fiút, hogy minél előbb derüljön ki, ha nem mond igazat. Nem sikerült hazugságon kapnia. Úgy tűnt, mindenben megfelelnek egymásnak: kor, magasság, iskolák, családi háttér. Ráadásul kiderült, hogy mindketten szeretnek futni, úszni, érdeklődnek a német történelem iránt, spórolósak, precízek, szívesen kirándulnak, és hisznek az asztrológiában. Edit még egy kicsit tovább is ment, mert még annak is utánanézett, hogy csillagjegyeik és aszcendensük alapján illenek-e egymáshoz. És ez is stimmelt. Már csak a fényképcsere volt hátra.
Közben én folyamatosan csekkoltam, igazat mond-e. Találtam egy lányt, aki korábban találkozott vele, és beszéltem többekkel, akik régebbről ismerték. Mindenki pozitívan nyilatkozott róla meséli Edit. És bár a kételkedés nem múlt el, egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy végre találkozzunk.
Ez még váratott magára, de továbbra is randizgattak a neten. Fél év elteltével odáig jutottam, hogy naponta több órát ábrándoztam egy férfiról, aki tőlem hatszáz kilométernyire van, és még soha nem láttam. Próbáltam ugyan fegyelmezni magam, és a diplomamunkára koncentrálni, de hiába
A dolgozat nem készült el határidőre, az államvizsga a második félévre csúszott. Stephan, bár nem is sejtette, hogy a halasztás ha csak részben is miatta történt, segítséget ajánlott a lánynak.
A következő hónapokban folyamatosan átolvasta, és nyelvileg ellenőrizte az elkészült fejezeteket. A közös munka még közelebb hozta őket. Múltak a kételyek. Kapcsolatuk bensőségessé vált. A legapróbb titkaikat is megosztották egymással, már azt is tudták, ki hogyan szereti a szexet. Érett a találkozás. Többször szóba került az utazás lehetősége is. Mikor aztán nyáron a lány leadta végre a szakdolgozatot, és megszerezte a diplomát, elhatározták, Edit meglátogatja Stephant Münchenben.
Egy utasközvetítő weboldalon csatlakoztam egy Németországba induló társasághoz. Bele sem gondoltam, hogy valami baj is történhetne. Addigra már annyira vágytam látni őt, hogy ez elnyomott mindenféle kételyt. A barátnőim ugyan állították, nem vagyok normális: beszállok vadidegen emberek autójába, hogy elutazzam egy férfihoz, akit még soha életemben nem láttam. Szerveztek egy mentőakciót arra az esetre, ha balul sülne el a dolog. Útközben megrettentem egy pillanatra az autóban, mi lesz, ha nem ilyennek képzelt engem, és mi lesz, ha ő is teljesen más, mint amilyennek én gondoltam őt. A Paulskirchénél szálltam ki az autóból. ő már várt rám. Azonnal egymásra ismertünk. Beültünk egy közeli kávézóba, mielőtt hazamentünk volna hozzá. Ez az első találkozás olyan volt, mintha már évek óta ismertem volna. Jót beszélgettünk, csupán a kezünkkel nem nagyon tudtunk mit kezdeni, nem mertük megérinteni egymást. Néhány óra múlva ez a tétovaság is elmúlt.
Bár soha nem mondta ki, azóta sem, én úgy éreztem, első pillantásra csalódott a külsőmben. Fotogén vagyok, de többször jeleztem, hogy amiket addig látott, csupán képek, és ehhez képest mi más rajtam. Én viszont szinte teljesen így képzeltem.
Csalódás ide vagy oda, két tökéletesen boldog hetet töltöttek el együtt. Aztán a lány hazautazott, munkába állt, és ezután már mint távkapcsolatot működtető szerelmespár chateltek tovább. Néhány hónappal később a fiú Győrbe utazott, és bemutatkozott Edit szüleinek, akik lányuk első útja idején még mit sem sejtettek Stephan létezéséről. Úgy tudták, gyermekük egy barátnőjét látogatja meg.
Több oka volt annak, hogy csak utólag avattam be a családomat. Egyfelől nem akartam idegesíteni őket azzal, hogy a semmire nekivágok a világnak. Másrészt már évek óta piszkáltak, miért nincs barátom. Nem akartam elmondani nekik Stephant, amíg magam sem vagyok biztos abban, hogy ebből igazi kapcsolat lehet.
Az lett, és Edit következő látogatásakor már céltudatosan állást is keresett.
Mindketten éreztük, hogy egyre feszítőbb volt a másik hiánya. Közösen döntöttük el, hogy jelentkezem egy hivatalnoki állásra. Stephan segített felkészülni a kétfordulós felvételire. Most várjuk az eredményt. Ha felvesznek, hozzáköltözöm, és együtt élünk majd.
Edit és Stephan most indultak síelni, s az Alpok magasából már mint jegyespár fognak visszatérni.
