Tudunk-e önzetlenül adni?

Személyes indíttatás

Az Év Adakozásban Élenjáró Magánszemélye: A Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány 1995 óta minden évben pozitív példaként kiemel egy adakozásban élenjáró magánszemélyt. 1999-ben a díjazott Friderikusz Sándor volt, aki azonfelül, hogy saját pénzét különféle jótékony célokra fordítja – négymillió forintért vásárolt lélegeztetô-gépet a Szent László kórház javára –, műsorain keresztül másokat is adományozásra buzdít. 2001-ben dr. Frimpong Manso Sámuel szegedi gyógyszerész, a következô évben pedig dr. Tamás István, az IBS fôigazgatója érdemelte ki a megtiszteltetést. Az évek során nem egy nyugdíjast is kitüntettek az elismeréssel.

Tíz évvel ezelôtt Sági Zoltán rendôrtiszt gondolt egyet, és létrehozta a Kritikus Állapotú Gyermekekért Alapítványt, mely elsôsorban a Szent László Kórház csecsemô és gyermek intenzív osztályát támogatja. Nem tagadja, kezdetben személyes indokok vezették.

Tíz évvel ezelôtt februárban mutatkoztak elôször két és fél éves kisfiamon a krupp jelei — mondja Zoltán, az alapítvány elnöke. — Ez a gyermekbetegség — melyet öt-hat éves korukra a kicsik általában kinônek — sajátosan ugató köhögéssel jár, amit a gége és a felsô légút gyulladása okoz. A lélegeztetôgép alkalmazása a kezelés során szinte rutineljárásnak számít. A fiam azonban a kórház gyermekosztályán nem kapott azonnal megfelelô orvosi segítséget. Tudtam, hogy komoly a baj, de tehetetlen voltam. Szerencsénkre egy pályakezdô orvos idôben meglátta a gyerekem, és magával vitte az intenzív osztályra, ahol azonnal lélegeztetôgépre kapcsolták. Emberségesen bántak vele és velünk is, teljes körű felvilágosítást kaptunk. Két hétig feküdt a fiam gépre kötve, aztán szerencsére felgyógyult. Akkor támadt az ötletem — mivel épp jogot hallgattam —, hogy létrehozok egy alapítványt.

Jakab Ádám

Az orvosok nem vettek komolyan, szerintük a szülô, ha beteg a gyermeke, fűt-fát megígér. Pénz híján segítôket kerestem, az ismeretségi körömet használtam, és sikerült. Tíz éve megalakult a kuratórium, amely társadalmi munkában dolgozik. A tíz év alatt senki nem vett fel tiszteletdíjat. Az alapítvány szülôi kontroll mellett működik, a felügyelôbizottság tagja Farkasházy Tivadar is, akinek gyermeke szintén ebben a betegségben szenvedett. Folyamatosan javítjuk az osztály és a gyerekek körülményeit, továbbképzéseket szervezünk. Mivel gyakran visszaesô betegekrôl van szó, bevezettünk egy számítógépes adatkezelési rendszert is, amely megkönnyíti a nôvérek és az orvosok munkáját az utókezelések során. A tavalyi évben csak az egyszázalékos adományokból 11 millió forintot gyűjtöttünk össze, amivel közvetve számos gyerek életét mentettük meg.”

Adakozó hírességek

A Guinness Rekordok Könyve szerint Michael Jackson a világ legtöbbet jótékonykodó híressége. A sztárok általában szívesen vesznek részt közcélú hirdetésekben. Sophia Loren például az euró bevezetése kapcsán arra buzdította olasz honfitársait, hogy maradék aprópénzüket fordítsák gyermekvédelmi célokra. Nagy segítség, ha ismert személyiségek nevükkel, arcukkal támogatnak egy-egy ügyet. Olaszországban megugrott a véradók száma, amikor a bálványozott labdarúgótól, Maldinitôl érkezett a hívó szó. Ám hatalmas összegek folytak be a szklerózis multiplexben szenvedô betegek számlájára akkor is, amikor a Benetton család vagy a síkirály, Alberto Tomba kérte adakozásra az embereket. Hazánkban is szívükön viselik a sztárok a segítségre szorulók helyzetét. Katona Klári például Most című albumának bevételébôl a Nemzetközi Gyermekmentô Szolgálat Alapítványt támogatta. Presser Gábor és barátai az évente megtartott jótékonysági hangversenyük teljes bevételét ajánlják fel a Magyar Hospice Alapítvány számára. Dobó Kata is a Hospice Alapítvány éllovasa, személyesen kilincsel különféle támogatásokért, emellett az alapítvány reklámjaiban is szerepel. Személyes élmény köti az ügyhöz, mivel elveszítette nagymamáját, aki rákban halt meg.

Hogyan segít a média?

„Ha egy történet bemutatása önmagában segít, természetesen számunkra is jó érzés — mondja Jakab Ádám, az RTL Klub Fókusz című műsorának szerkesztôje. —Igaz, nem elsôsorban ezért működünk, mégis sok embernek közvetve kínálunk megoldást. Egy-egy megkapó történet után tíz-húsz nézô is jelentkezik, akik valóban segítenének. A telefon folyamatosan csörög, de sajnos nem tudunk mindenkivel foglalkozni, ahhoz nem lenne elég egy éjjel-nappal működô külön csatorna sem. Nagy felelôsség eldönteni, hogy két nehéz helyzetű kisgyerek közül melyiket mutassuk be, hiszen joggal hívhatna fel minket sok száz édesanya, hogy az ô csemetéjét is támogassuk. Éppen ezért elsôsorban mások számára is tanulságos esetekrôl igyekszünk riportot készíteni. Azzal, hogy bemutatunk egy történetet, ráébresztjük az embereket a segítségnyújtás fontosságára. Példaértékű volt, amikor egy kis falu összefogott, és saját maguk megsegítésére jótékonysági koncertet rendeztek. Persze akadnak rossz példák is: vannak, akik kizárólag a szereplés kedvéért adakoznának. Pedig ennek fordítva kellene történnie. Egy reklámszakember például a barátaitól negyvenedik születésnapjára ajándék helyett játékokat kért, amiket aztán szétosztottak a rászoruló gyerekek között.

Külföldön a jótékonyságnak egészen más hagyománya van, egy jómódú család felé társadalmi elvárás, hogy adakozzon. Sajnos nálunk nem ez a jellemzô, ha valakinek felesleges pénze van, azt megszólja a szomszéd. Az a tapasztalatom, hogy ma Magyarországon általában a kisemberek adnak, az ismert vagy vagyonos személyek ritkábban. Jó példa erre egy mozgássérült hölgy esete, akinek autóra volt szüksége, hogy közlekedni tudjon. Az ország másik felébôl jelentkezett egy férfi, mivel látta az asszonyról szóló riportfilmet. Gyűjtést szervezett és vásárolt egy Trabantot a hölgy részére. Tipikus esete annak, hogy a kisemberek összefognak és segítenek egymáson. Pusztán egy megkapó történet miatt!”

Tudunk-e önzetlenül adni? – II. rész >>