 |
Kriszta |
Rollergirl Kriszta (újságíró)
– Az idei év nagy slágere legalábbis nálam a görkorcsolya. Tizenéves koromban láttam elôször egysoros görkorit, csak ámultam és bámultam. Hol volt már a cipôre csatolható, stabil, négykerekes cseh kori! (A padlásunkon lapult.) Aztán tavaly karácsonyra kaptam egyet a modern típusból. Hónapok teltek el, elolvadt a hó, már alig vártam, hogy felcsatolhassam, illetve belebújhassak a vadiúj kerekes cipômbe. Az elsô utam során még gondot jelentett egy-egy lankás járdarész és útkeresztezôdés, félve gurultam a kátyúk felé, és a kanyarok elôtt sem tudtam mást csinálni, csak sikítani. Azt hiszem, úgy van ez, mint a biciklizéssel egysoros vagy kétsoros nem lehet elfelejteni. Még ma is vannak gondjaim a megállással (néha csak a villanyoszlopba csimpaszkodás ment meg attól, hogy beguruljak az autók közé), mégis egyre jobban élvezem. Már beveszem a kanyarokat, és a hosszabb táv sem jelent gondot négy kilométer széllel szemben meg se kottyan. A combom kivan, és izzadok rendesen, de jobban szórakozom, mint futás közben. Ma már így megyek, ahova csak lehet. Ha viszont leveszem a korit, nehéz megszokni, hogy ne sikló mozdulatokkal lépkedjek. Mostanában azon gondolkodom, hogyan tanuljak meg különbözô trükköket. Legközelebb a Hôsök terén fogok mutatványozni.
Épített pályán négy keréken
Budapesten 1995 óta működik a Görzenál, az egyik legnagyobb szabadidôpark, ahol a görkorcsolyán kívül extrém sportokat is kipróbálhatsz (gyorskorcsolya, falmászás, BMX). Eszközöket lehet kölcsönözni vagy vásárolni a park boltjában. A napijegy 400 forint, este 8 óra után 200. Korikölcsönzés 3 órára 400 forint,
a védôfelszerelés még egy százas. Újabb helyszínként pedig a Westend parkolójának tetején nyílt Skate Parkot ajánljuk.
 |
Zita |
Tai csi Zita (Rovatszerkesztô)
– Jó-jó, de mikor lesz már feszes a hasam? szakítottam félbe Miokót, a taicsi-edzôt, amikor épp azt ecsetelte, hogyan fogok feloldódni a tradicionális mozdulatokban, és válok hasonlatossá egy bôvizű, lassú folyóhoz. Aztán néhány tanóra és egy kis magamba szállás után (anyám mondta mindig rosszalkodás után: szállj magadba) elszégyelltem magam. Hát ilyen felszínes lettem? Csak a külsô számít? Pedig tudom, hogy nincs külsô rendezettség belsô harmónia nélkül. Tai csi közben észrevétlenül áll fel a helyes fontossági sorrend. A mindennapok piti kis ügyei a felismerhetetlenségig távolodnak az elsô igazán koncentrált félórában. Háttérbe szorul minden, ami művi, racionális, társadalom által ránk aggatott. Marad, ami ôsi: érzet, energia. A tai csi (mint valami bódító alkohol) közelebb visz valódi önmagunkhoz úgy, hogy hatása nem szűnik meg reggelre.
Itt nincs másnaposság, minthogy nincs jövô, ahogy múlt sincs. A meditatív mozdulatok épp erre tanítanak: éld át a jelent, mozdulj a pillanattal, egyszerűen: létezz. Én ilyenkor nyáron legszívesebben az erkélyemen létezem ott gyakorlom a Keletrôl jött mozdulatokat. A legjobb, ha a csapattal kimegyünk a parkba, és egyszerre mozgunk: az életerô megsokszorozódik.
Urald az energiát!
A kínai gyógyászatban a csi egyfajta vitális, éltetô energiát jelent. A keleti mozgásforma célja, hogy segítse ezen energia körforgását a szervezetben, valamint megnyugtassa az elmét. Formagyakorlatai a harcművészetekbôl, illetve az állatok mozgásának megfigyelésébôl származnak. (www.chentaichi.hu)
