– Dehogy. Ugyanúgy éljük az életünket, ahogy mások. Szerencsésebb helyzetben vagyok viszont, mert jóval több időt tudok a lányommal tölteni, ha forgatási szünet van. Ilyenkor az egész napot, de legalább a délutánokat együtt töltjük, néha csak kettesben. Mivel a párom munkaideje is rendszertelen, napközben is tudunk programokat szervezni.
– A lányod még nem érdeklődik a televíziózás iránt?
– Viki mindenre nyitott, mindent ki akar próbálni, én meg hagyom. Persze csak hobbiszinten. Furulyaórára, képzőművészeti szakkörre, aerobikra és táncolni jár. Egy ideig a karate volt a mindene. Ha a televíziózást választja, nem fogom tiltani. Mindent lehet jól is, rosszul is csinálni. Próbálok az előbbire példát mutatni. Egyetlen dolgot nem szeretnék, ha az élsport felé indulna el.
– Miért?
– Gyerekként rövid ideig szertornáztam, de sosem versenyszerűen, már akkor is jobban érdekelt a tanulás. Számomra a sport szabadidős tevékenységet jelent, és nem versenyt. Az élsporthoz rengeteg energia, tehetség, kitartás és szerencse kell. Kevés az az ember, aki igazán sikeres lehet, és nem feltétlenül tud belőle megélni. Számomra értékesebb a szellemi tevékenység, ezt hoztam otthonról magammal, így nevelem a lányomat is. Édesanyám bankár, nevelőapám adószakértő. Érettségi után anyukám tanácsára jelentkeztem a külkereskedelmi főiskolára. Soha nem bántam meg, gazdagabb lettem két diplomával és két felsőfokú nyelvvizsgával.
– Gyakran jársz haza Kiskunhalasra?
– Rendszeresen, hiszen 18 éves koromig ott éltem, és csak az iskola miatt kerültem a fővárosba. Édesanyámmal mindig őszinte volt a kapcsolatom, máig megbeszélek vele mindent, ahogy a lányom is megteheti velem ugyanezt.
– Úgy tudom, imádod a petrezselymet önmagában enni.
– Igen. Gyerekkoromban az anyukámnak mindig hoznia kellett a piacról egy csomag petrezselymet a levesbe, kettőt meg nekem. Talán azért, mert olyan anyag van benne, ami hiányzik a szervezetemnek. Amúgy igyekszem helyesen táplálkozni, de azért nem vonom meg magamtól a finom falatokat. Néha főzök a családnak, mostanában főleg édességeket készítek, és azokat sajnos nem tudom kihagyni. Nem szeretek az alakomon sopánkodni. Bár most épp csak spártai ebédeket engedek meg magamnak, hogy mire nyaralni megyünk, lefogyjak négy kilót. Egy kis görög saláta és két alma, szerencsére nem esik nehezemre, mert szeretem mindegyiket.
– Saját fitnesztermed van. Hogy állsz a mozgással?
– Csak időszakosan nyúzom magam, sajnos. Az irányítással kapcsolatos gondokkal, a televíziózással sok idő elmegy. Amikor aztán lelkiismeretfurdalásom támad a mozgáshiány miatt, mindennap lejárok edzeni, tudom, ezt sem szabad, nem ez a helyes módszer, de nincs mit tenni. A párommal nemrég elhatároztuk, hogy beiratkozunk egy latintánc-tanfolyamra. Egyrészt azért, mert büszkén mutathatnánk, hogy nekünk együtt milyen jól megy, másrészt meglenne a rendszeres mozgás is. Talán ősztől megvalósítjuk. Csak ne legyen messze a táncterem, mert akkor biztos, hogy lekéssük az órát!
