– Mielőtt kiszálltál az autóból, hosszasan búcsúzkodtál. A kedvesedtől?
– Ugye nem akarsz róla faggatni?
– Szerintem kikerülhetetlen. Országos ügy lett a boldogságod.
– Igen, magam is tapasztalom. A minap odajött hozzám egy néni a közértben, hogy mennyire örül, hogy végre van mellettem egy férfi. Nagyon kedves volt, de kérdem én, ez őt miért teszi boldoggá? Miért nem annak örül, hogy az unokája meglátogatta? Vagy a másik. Egy ismerősöm azzal hívott föl, hogy látott minket az utcán, és úgy meglepődött, nem tudta, hogy még együtt vagyunk.
– Ami igazán kedves
– Na igen! Én is elgondolkoztam ezen. Hogy milyen kép él rólam az emberekben, ha még egy hozzám közel álló is elcsodálkozik azon, hogy fél éve ugyanaz a férfi van mellettem.
– Ha ez már fél éve tart, nagyon jól titkoltad!
– Nem titkoltam semmit. De nem is telefonáltam körbe a sajtót, hogy képzeljétek, már három napja, négy hete, két hónapja szerelmes vagyok. Nem dugdostam őt, de nem is vertem nagydobra. Most sem szeretném, ha mindenki ezen csámcsogna. Féltem ezt a jót. Nem akarom elkiabálni. Olyan szánalmas az, amikor hetekig attól csöpögnek a bulvárlapok, hogy x híres ember milyen szerelmes y-ba. Aztán pedig jönnek a nagy leleplezések, hogy mással látták, és az egész csak reklámfogás volt. Vagy ami még rosszabb, egymásnak üzengetnek a lapok hasábjain. Hát ebből szeretnék kimaradni
– Nem tartasz attól, hogy kikezdenek a korkülönbség miatt?
– Azt hiszed, hogy ez engem érdekel? Hogy mit szólnak mások? Soha nem érdekelt, miért pont akkor számítana, amikor úgy érzem, rendben van az életem. Ennél öntörvényűbb vagyok. Azért nem olyan fiatal, hogy nagyon kikezdhetnének miatta.
– Idén lettél negyvenéves, ez a kor általában minden nőnél fordulópont. Téged megrázott, amikor betöltötted?
– Nem úgy fogalmaznék, hogy megrázott, de számvetésre készteti az embert, az biztos. Én is végiggondoltam az életemet, hogy mire jutottam, mit hagytam ki, mi volt jó, mi rossz.
– És mi volt jó? Mi volt rossz?
– Látod, ez érdekes. Merthogy a kérdést így tettem fel magamnak, de a válasz
az, hogy semmi sem volt rossz. Persze kudarc a házasságom, és felfoghatatlan, hogy az édesanyám elment örökre. A halál értelmezhetetlen kategória, ezért nem is veszem ide. Minden más úgy volt jó, ahogy történt. A keservek is. Azok is kellenek, hogy formálják, erősítsék, nemesítsék az embert.
– Ezoterikus szemlélet.
– Nem feltétlenül. Épp hogy csak súrol engem ez a szellemiség. Viszont van egy barátnőm már több mint tíz éve, aki amellett, hogy praktizáló ügyvéd, asztrológus is, és rendszeresen elkészíti a horoszkópomat. Kilencvenkilenc százalékban be is jön, amit jelez. Hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlenül történnek velünk. Nem vagyok teljes mértékben fatalista, de az életem engem igazol.
– Akkor semmi sem múlik rajtunk? Dőljünk hátra, úgyis a sors irányít?
– Szó sincs róla! Sőt, minden rajtunk múlik. Hogy hogyan tudsz élni a lehetőségeiddel, az te vagy a történetben. Mondok egy példát: mindig is vonzódtam a színészethez, de egy lépést nem tettem érte. Amikor szerepeltem a Ballagás című filmben, mindenki azt gondolta, jelentkezem a főiskolára. De eszemben sem volt! Felmértem, hogy nem bírnám azt a szigort, ami ott megy. Különben is, engem csak ne rostálgassanak, gondoltam öntudatosan, és inkább hagytam elmenni ezt a vágyat. Viszont amikor megtalált a színház, és kaptam
a sorstól egy esélyt, hogy bebizonyítsam, mit is akarok én a színpadon, na, akkor már ezer százalékkal tettem a dolgom. Figyeltem, tanultam alázatosan. Vagyis éltem a lehetőséggel. Egyébként így vagyok a férfiakkal is.
– Ezt hogy értsem?
– Úgy, hogy én sosem szólítok le senkit, nem kelletem magam, nem riszálok.
De ha látom az érdeklődést, ha elkezdődik valami, akkor viszont nem játszom meg a hideg nőt. Akkor már vállalom én is. Aztán lesz, ami lesz.
– A kedveseddel hogy volt?
– Valahogy így. De nem is az a lényeg. Hanem hogy mikor lépett az életembe. Hogy nem egy héttel korábban, amikor talán még nem lettem volna kész erre a kapcsolatra, hanem éppen akkor, amikor kívül-belül megtisztulva, telve pozitív energiákkal, elengedve minden akarást, lazán néztem szembe a világgal. Kipucoltam az életem, és három nap múlva jött a szerelem.
Folytatás a Maxima augusztus 3-án megjelenő 28. számában!
