Bálint Antónia hajszálpontosan érkezik a beszélgetésre. Királyok erénye, ezek szerint a királynőké is. Hóna alatt egy videokazetta, egy film Angelina Jolie-val.
– Mostanában döbbentem rá, mennyi mindenre nem volt időm: nem jártam diszkóba, és a mozi is kimaradt az életemből, most pótolom magyarázza Toncsi. Lekötött a reggeli műsorvezetés a tévében, de most, hogy megszűnt, gondolkodóba estem. A televíziós szakma kiszámíthatatlan, hol van munkád, hol nincs, ezért a köztes időszakokat nehéz úgy kihúzni, hogy közben jól érezd magad. Egy-két hónap szünetre számítok, ami rám is fér, mert elfáradtam. Aztán remélem, jön az új felkérés.
– Beadod saját műsortervedet?
– Azt szoktam mondani magamról, hogy végrehajtó ember vagyok. Bár vannak vágyaim, jobban szeretem, ha felhívnak, és azt mondják: itt a műsor, rád gondoltunk, gyere! Tavaly is így történt. Amikor hazajöttem Amerikából, mindkét kereskedelmi csatorna megkeresett, és a választásom a Lazacra esett. Sok a vendég, megy a csivitelés
nekem való műfaj!
– A párod, Kovács Kristóf producer nem tervezi, hogy műsort készít veled?
– Nem. Annyira külön mozgunk, mintha nem is egy szakmában dolgoznánk! Pedig kézenfekvő lenne, sőt, mások is úgy gondolják, hogy egyengeti az utam, de nem! Tíz éve dolgozom, Kristóf három éve a párom. Nem rajta múlt az ismertségem, nem volt még közös munkánk. A műsorszüneteimben sem tévés ötleteket ad. Számomra fontos, hogy önállóan eltartsam magam. Ezt a szemléletet hoztam otthonról. Tizenöt éves korom óta én keresem a magamra valót. A szüleim sose adtak zsebpénzt, hogy tessék, kislányom, kezdj vele, amit akarsz. Kristófnak egyébként az a mániája, hogy mindenki dolgozzon, a nő lehetőleg a munkahelyéről menjen a szülőszobába is. Na, ez az, amiben nem értünk egyet!
– A kényszerpihenő lehet jó is. Lehetőséget ad a dolgaid áttekintésére
– Így igaz! Mostanában sokat gondolkodom, merre vigyem tovább az életemet. Ott van például a másoddiploma megszerzése művelődésszervező szakon. Egy évem van hátra, de már tudom, hogy semmire sem fogom használni. Akkor meg mi a csudának folytassam? Kommunikáció szakra azért nem megyek, mert egy évtizede tévézem. Ez a szakma csak gyakorlatban tanulható. Érdekeljen a világ, beszélj jól, és beválsz, mint televíziós. Tulajdonképpen a mai televíziózásban már nem is az a kérdés, hogy jó vagy rossz vagy-e, hanem az, kellesz-e, vagy sem.
– Mit szólna a párod, ha abbahagynád az egyetemet?
– Nem szólna semmit. Nem is lenne jogos, mert nem ő építette a karrieremet, nem ő ösztönzött a tanulásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne beszélnénk meg a dolgainkat! Az angoltanulást tartja fontosnak. De ő is elfogadja a tanácsaimat. Mivel soha nem volt képernyős, a műsorvezetői szempontokkal kapcsolatban én is gyakran elmondom neki a véleményemet.
– Három éve vagytok együtt. Mikor vállaltok gyermeket?
– Már nagyon régóta szeretnék gyereket, de megvárom, míg megkér rá. Ebben is végrehajtó típus vagyok. Annak szeretnék szülni, aki tőlem szeretne gyereket. Nem erőszakoskodom.
– Mi lesz a színészi munkával?
– Idén színházat váltottam. A Ruttkai Éva Színházban megismert barátaimmal megyek tovább Szigetszentmiklósra, a Sziget Színházba, ahol Pintér Tibor alapított egy társulatot. Janza Kata, akit sokra tartok, ugyancsak ott játszik. Nem most hívtak először, most megyek. A kaktusz virágában játszom majd Antónia szerepét. Ismerem a darabot, ez biztonságot ad az új helyen. Nyár elején a Színészkamara levizsgáztatott, már hivatalosan is segédszínész vagyok! Még nem voltam igazán nő a színpadon, inkább csak fiatal lány. Előbb-utóbb majd megtalálnak az aszszonyszerepek is, alig várom!
(Folytatás a Maxima 34. számában!)
