Zárkózott lázadó vagyok

Erős Antónia – Kattints a képre!

Ám Erős Antónia mégsem vesztette el képességét, hogy nyitott maradjon minden újra. Begyűjtött egy újabb diplomát, és nagyobb lakásba költözik.

– Azt mondtad, beszélgessünk sminkelés közben, holott én megpróbáltam tiltakozni. Nem áldozol több időt egy interjúra, mint amennyit közvetíteni képes, vagy takarékoskodsz az időddel?

– A kettő összefügg. Hét évvel ezelőtt indultak a bulvárlapok, a sztármagazinok, a kereskedelmi csatornák, akkor együtt tanulgattuk, hogyan is kellene csinálni. Mostanra kialakultak az erővonalak, megtanultuk ezt a műfajt, és egészen jól el tudom dönteni, miről beszéljek, miről ne, melyik lapnak, melyiknek ne, és azt is, hogy takarékoskodjam az időmmel. A kezdetekben összemosódtak a dolgok, nem voltak korlátok. Akkoriban költöztem Budapestre, fogalmam sem volt arról, hogyan is kellene kezelni a sajtót. Talán ennyi év után megtanultam, és ennek az lett a következménye, hogy nem vagyok annyira nyitott.

–  A párod a kezdetek óta hárította a sajtószereplést, csak kivételes alkalmakkor hagyta magát fotózni, ma pedig már egyáltalán nem.

– Soha nem ment bele igazán, ezért nem volt miből kihátrálnia. Megértem és elfogadom a döntését. 

– Nem zavarja, hogy te központi szereplőjévé váltál a médiának?

– Bizonyos helyzetekben biztosan zavaró számára, de ő nagyon toleráns. Normális ember, aki reálisan szemléli a világot, nem tulajdonít nagyobb jelentőséget annak, ami körülöttem történik, mint amennyit valójában ér. Miután szakmabeli, tizenöt éve televíziós, filmes, neki sokkal egyszerűbb átlátni ezt a civileknek oly varázslatosnak tűnő világot. Pontosan tudja, mi miért történik, ismeri, és értőn vizsgálja a szakma működését. Épp ezért nincs köztünk feszültség abból, ha elmegyek egy partira, ha megjelenek egy fotózáson. Nem mozdul meg benne a féltékenység és az irigység, mert tudja és elfogadja, hogy ez is egy szelete a munkámnak.





– Nehéz lehet kezelni azt, hogy híres az ember. Előfordult, hogy vissza kellett rángatni a földre?

– Úgy gondolom, nagyon józan vagyok, tehát inkább egy-egy megnyilvánulásomra csapott le a férjem. Na, itt akkor fejezzük be, mondta, mert amit most mondtál és cselekedtél az az első lépés lehet azon az úton, amit nem szeretnél bejárni. Ha elhangzott a kérdés, hogy nem emlékeztet-e ez és ez valakire vagy valamire, amit nagyon utálok, azzal engem vissza lehetett rángatni a valóságba. Először persze vitatkoztam, vagy nevetve visszakoztam, hogy nem is úgy gondoltam, majd beláttam, igaza van. Szerencsére nem fordult elő gyakran. 

– Hajviseletben, sminkben kialakult egyfajta stílus, amit követsz. Úgy látom, ebben nincs nagy változás.

– Amennyit öregedtem az elmúlt évek alatt, annyit biztosan változott a sminkem is. És bár a híradózás konzervatív műfaj, vannak olyan szakemberek, mint például az RTL Klub sminkmestere, Tóvári Moncsa, akik figyelik a trendet, és próbálnak becsempészni apró dolgokat. Ezért mi, híradósok nagyon hálásak vagyunk, mert nem szeretjük mindennap ugyanolyannak látni magunkat. Meg is próbálom utánozni azokat a fogásokat, amelyeket ellesek tőle. A hajam három éve kicsivel hosszabb, de a vágási stílusa nem változott. Így azonban két-három hetente járok az állandó fodrászomhoz. Sosem szerettem a hosszú hajat, csak nagyon rövid ideig viseltem. Ráadásul úgy gondolom, hogy bizonyos koron túl nem is kell kacérkodni vele, mert tízből kilenc esetben öregít vagy régimódinak hat, esetleg azt sugallja, hogy egy nő nem képes megbékélni a korával. Nagyon ritka, amikor valakinek tényleg jól áll. Stílus kérdése, nem elég „cicababának” maradni loknis fürtökkel, csak akkor, ha valakinek a lénye, a stílusa és az öltözködése is követi azt.

– A képernyőn kiskosztümökben látunk, mennyire vagy trendkövető a divatban?

– Szerintem nem változott a stílusom. Ugyanúgy kedvelem a sportos és a nőies ruhákat is, persze alkalomhoz illően. Annyira vagyok trendkövető, amennyire kedvem tartja, azaz ami tetszik az éppen aktuális divatból, azt megpróbálom, és ha jól áll, beillesztem a ruhatáramba. A kosztümök — bár minden este ebben ülök a stúdióban — nem sorakoznak otthon a szekrényemben, de ha választanom kellene, a nadrágkosztüm mellett szavaznék, ami nagyon elegáns, ugyanakkor cselesen nőies is lehet. Változatlanul keresem azokat a darabokat, amelyek nem „jönnek szembe velem az utcán”, ami nem azt jelenti, hogy egyedi ruhákat varratok méregdrágán, hanem eldugott üzletekbe is betérek. Nem feltétlenül azokba, ahol tömegek állnak sorba, hogy aztán ugyanolyan öltözékben távozzanak.





– Tudható rólad, hogy a testedzés jelen van a mindennapjaidban. A párod szereti, hogy olyan izmos a karod? 

– Igyekszem hetente háromszor tornázni, általában edzőteremben, de ha nem jutok el oda, otthon teszem. Mostanában fedeztem fel magamnak a spinninget, ami teremben, csoportosan, zenére végzett kerékpáros edzés. A külsőm adottság. Persze bizonyos határokon belül tudok rajta változtatni, de mindig is széles volt a vállam, izmos a karom, amit nem bánok. Az edzéseken odafigyelek arra, hogy túlságosan nagy súlyokat ne használjak, mert hamar megerősödnék. Szerintem akkor arányos egy nő, ha van válla, és annál nem szélesebb a csípője. Hogy mit gondol erről a férjem? Nem tudom, de a válasz valószínűleg egyszerű: ő engem választott. Fontos a mozgás a cukorbetegségem miatt is, mert ezzel karban tudom tartani a vércukorszintemet. Idén és jövőre is arra szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, vizsgáltassa meg magát, mert egyre több az érintett, és lényeges, hogy minél előbb felfedezzék a betegséget, elkerülendő a szövődményeket. Idén a Nemzeti Cukorbeteg Alapítvány kampányában is részt veszek. Megértőbb, fogékonyabb lettem mások problémái iránt.

Zentai Mari Mély megrendüléssel tudatjuk olvasóinkkal, hogy szombat hajnalban Zentai Mária, barátainak ZENTAI MARI váratlanul elhunyt. Utolsó interjúja Erős Antóniával készült. Mari 2000. október 1-jén a Story hetilapnál kezdte kiadói pályafutását, majd részt vett a Best magazin indításában. Az elmúlt egy évben Maxima hetilap szerkesztőjeként végezte szakmai munkáját. Napi feladatait mindig derűsen, energikusan és főként igényesen látta el. Gyászolja férje és két lánya.