Berlinben huszonkét fiatal európai színész között vehetted át a Shooting Star 2004-díjat. Ezzel egy filmszerepedet ismerték el, vagy eddigi pályafutásodat?
Ónodi Eszter – Kattints a képre!
Évről évre adják ezt az elismerést. Az a követelmény, hogy a díjazott ismert legyen a hazájában. A Magyar Filmunió választása rám esett. Nemcsak elismerést, hanem lehetőséget is akarnak nyújtani a fiatal színészeknek. A rendezvényen csak úgy hemzsegtek a filmproducerek és ügynökök. Érdekes élmény volt, bár én nem tudtam ebből profitálni, nem vagyok olyan lelkialkatú.
Miért, milyen alkat kell ahhoz, hogy ismeretséget köss filmesekkel?
Színházi ember vagyok, nem filmes. És beletelt egy kis időbe, míg bebizonyítottam, hogy a filmes népszerűség ellenére nem szaladt el velem a ló.
Érdekes, hogy így fogalmazol, hiszen a főiskola óta tizenegy filmben játszottál. Az igaz szerelem mégis a színház?
Hát persze! Egy film tizenöt-húsz napot jelent, míg az év kétszáz napján a Katona József Színházban játszom. Lényegesen több időt töltök el a színpadon, mint filmvásznon. Ha szembejön egy jó feladat, természetesen elvállalom. A Boldog születésnapot!, az Alkimista és a szűz és a Glamour mind fontos munka volt. De egy külföldi filmes felkérés már gondot okozna, mert a színház az elsődleges.
A legújabb film, amelyben láthatunk, az Állítsátok meg Terézanyut. Igaz, hogy eredetileg te lettél volna a címszereplő?
Nem tudok róla. Voltam próbafelvételen a főszerepre is, de nem én kaptam meg, ezt tudomásul is vettem. A forgatókönyv ismeretében úgy gondolom, hogy Hámori Gabira sokkal jobban illett a szerep, mint rám. Jól éreztem magam a barátnő szerepében, aki kivételesen nem szingli, hanem férje és szeretője is van.
Időben váltasz? Nyitott vagy az újra?
Igen. Bár családi örökségként magamban hurcolom a megszokott dolgokhoz való ragaszkodást. De mivel Vízöntő vagyok, nem félek az újdonságoktól.
Az is megfordult már a fejedben, hogy szabadúszó legyél?
Előfordult már, amikor megállt körülöttem a víz. De mikor jó passzban vagyok, mindig belátom, hogy mennyi előnnyel jár, ha egy jó színházhoz tartozom. Így megtehetem, hogy kényszerűségből nem vállalok el bármit. Nem megyek el reklámba és szappanoperába sem.
Kiegyensúlyozottság árad a személyiségedből. Belülről milyen a kép?
Nem vagyok tökéletes! Megvannak a magam kis küzdelmei, ahogy mindenkinek. Egyelőre még nem vagyok a bölcsek kövének birtokában, de mindennap törekszem a harmóniára.
A harmónia a gyerekkorból ered?
Valószínű. Klassz családban nőttem fel, ahol jó volt gyereknek lenni. Egykeként a mai napig kivételezett helyzetben vagyok. De míg gyerekkoronban élveztem, hogy az összes figyelem rám irányul, addig kamaszként már sajnáltam magamat, hogy miért csak rajtam gyakorolnak a szüleim. Most pedig, felnőtt fejjel, kíváncsi lennék nem létező testvéremre.
Régebben azt mondtad, hogy harminc-harmincöt évesen leszel csúcsformában, ezért tele vagy várakozással. Nos?
Még csak harmincegy vagyok! Kérek négy évet, akkor válaszolok a kérdésre!
Ha a korodnál tartunk: milyen érzés volt a harmincadik születésnapod?
Nem akartam különösebben foglalkozni ezzel. De tavaly, épp a születésnapom előtt egy hónappal volt a Boldog születésnapot! című film bemutatója, ezért igen sokan tudatosították bennem ezt a számot. Szerencsére a kedvesem és a barátaim sem szerveztek meglepetéspartit, zavarban lettem volna. Nem szeretem felfújni a dolgokat, ezt is szépen tudomásul vettem. Azért hazafelé hullajtottam egy könnycseppet az Alagútban
A Valami Amerika után úgy nyilatkoztál, hogy erotikusabb a titokzatosság, mint a kitárulkozás. A magánéletedben ki lehet téged ismerni, vagy mindig hagysz egy kis titkot magad körül?
A barátom már nagyon jól kiismert. Egyébként nincs energiám állandó szerepjátszásra az életben. Abba bele lehetne bolondulni! A titokzatosságot az erotikában a kamera előtti meztelen jelenetekkel kapcsolatban hoztam fel.
Úgy értettem, hogy sokak számára azok az igazi nők, akik varázslatos átalakulásra képesek, ezért soha nem unalmasak. Te is hol gyönyörű nőként jelensz meg, hol pedig elrejtőzöl a tömegben.
Ez így van, de nem élek vele tudatosan. Ha elegánsan kell megjelennem egy-egy rendezvényen, valóban igazi nőnek érezhetném magam. Ám elmondhatom, mivel nem természetes közegem, még sohasem éreztem jól magam attól, hogy csinos vagyok az estélyimben. Fordítva viszont igaz. Volt úgy, hogy rosszul éreztem magam a ruha miatt. A praktikus, hétköznapi öltözékekre vadászom, még akkor is, ha üzletfóbiám van. Ugyanis bevallom, nagyon nem szeretek vásárolni.
Akkor a karácsonyi bevásárlás sem okozott örömet?
Őszintén szólva nem. Időben, jó előre megvásároltam az ajándékokat és az élelmiszereket. Szenteste előtt pár nappal már ki se kellett tennem a lábam otthonról. Idén először én főztem a karácsonyi vacsorát. Sokáig nem próbálkoztam ilyesmivel. Aztán több mint egy éve valami megérett bennem, vagy én értem meg, és elkezdtem használni a receptkönyveket. December 26-án és 27-én pedig felléptem a Ghymes együttessel. Régi vágyam volt, hogy hátulról lássak egy koncertet.
Más, régóta dédelgetett álmod is van?
Szívesen meglátogatnám a barátnőmet, aki Vietnamban tanít. És szeretnék egyszer télen nyaralni, fantasztikus lehet.
Miben leszel legközelebb látható?
Januárban mutatjuk be a Kamrában Kafka A per című darabját. Talán a Filmszemlén levetítik a nyáron forgatott Kész cirkuszt, Dyga Zsombor filmjét. Török Ferenc rendezését, A Csodálatos vadállatokat pedig valamikor télen kezdem el. Olyan fantasztikus kollégákkal dolgozom majd együtt, mint Törőcsik Mari, Hámori Gabi és Eszenyi Enikő.
Van köztük esetleg példaképed is?
Törőcsik mindenképp. Csak lassan elkoptatják a példakép jelentését, skatulyának tartják. Sokakat csodálok, nagy színész például Básti Juli. És felnézek Nagy Tímea olimpiai bajnokra, hogy gyerekek mellett képes volt ilyen teljesítményre.
A közelmúltban több szeretett kollégát, újságírót és színészt is elvesztettünk. Gondolsz olykor az elmúlásra?
Mérhetetlenül szomorú lettem. Kemény felnőttpillanatok ezek. Fiatal korunkban egyre gyűlnek a szeretni való emberek, aztán kezdenek fogyatkozni.
Van valamilyen technikád a veszteségek feldolgozására?
Nincs. Ezt még kifutni sem tudom magamból, pedig hetente többször húzok edzőcipőt. Csak attól vigasztalódom meg egy kicsit, hogy nincs jobb érzés annál, mikor tiszta hegyi levegővel teleszívom a tüdőmet, s belekezdek a kilométerekbe.
