– Remekül nézel ki, bár bevallom, nekem soha nem tűntél kövérnek.
– Pedig folyamatosan küzdöttem a súlyommal. Az igazi mélypontot a 60 kiló jelentette, ezt még jóval a terhességem előtt produkáltam. Van, akinek ez nem lenne kirívóan sok, de ha hozzáteszem, hogy alig érem el a 157 centimétert, máris rosszabbul hangzik! Egy ilyen alacsony lánynál már két-három kiló plusz is látszik, hát még tíz. És a fölszedett kilók a munkámban is zavartak. Akkoriban rendszeres szereplője voltam a Barátok köztnek, és a stylistoknak is gondot okozott az alakom, alig tudtak rendesen felöltöztetni. Persze ugyanazzal védekeztem a fogyókúra gondolata ellen, mint a legtöbb duci nő. Azt hajtogattam egyfolytában, hogy márpedig aki engem szeret, az így is fogadjon el, legbelül viszont rémesen bántott, hogy ennyire elhagytam magam.
– És csak nekiláttál fogyókúrázni.
– Naná! A barátnőm ajánlott egy remek belgyógyász doktornőt, aki akupunktúrával és diétás étrenddel, valamint gyógyteák használatával segített a fogyni vágyóknak. Elmentem hozzá, megkaptam az étrendem, amelyben többek között volt narancsnap, banánnap, de megesett, hogy 24 órán át csak citromos vízen élhettem. Készített egy teakeveréket, amelyet délelőtt kellet fogyasztanom, egy másikat pedig délután. A diétához szigorúan tartottam magam, de az akupunktúrás kezelésen csak egyszer vettem részt, többet sohasem. Mentségemre szolgáljon, hogy rettegek a tűtől. Így maradt a diéta, amihez szigorúan tartottam magam, és sportoltam is. Rengeteget mozogtam, biciklivel jártam még munkába is, és a sztepaerobik megszállottja lettem.
– Menyit fogytál ezzel a módszerrel?
– A kúra végére 49 kiló voltam, és jó darabig csúcsformában maradtam.
– Aztán várandós lettél, és megint nőtt a súlyod, aminek egy része természetes velejárója volt az állapotodnak.
– Közel 17 kilót szedtem fel, pedig nem is volt olyan hatalmas pocakom. Az arcomon, a fenekemen, a combomon és a karomon bezzeg annál inkább feltűnt a gyarapodás. A terhességem alatt azt gondoltam, na, most végre eljött az én időm, büntetlenül falhatok, amit csak akarok. Nyugodtan mondhatjuk, hogy kettő helyett ettem, és olyasmire is rászoktam, amit addig kifejezetten kerültem.
– Előtte nem voltál édesszájú?
– Nem kifejezetten, és tartottam is magam. Marcival a hasamban viszont rengeteg süteményt és csokoládét ettem.
– A szülés után lement jó pár kiló?
– Sajnos nem annyi, amennyit szerettem volna. Viszont a hasamon nem maradt nyoma a terhességnek, pedig attól rettegtem a leginkább, hogy a bőröm megereszkedik. Jó néhány fiatal anyukát ismerek, akik hiába fogytak vissza, szülés után a derekuk valahogy eltűnt, és a hasuk sem lett lapos többé. Én egy-két hónap elteltével fel tudtam venni a régi nadrágjaimat. Vagyis derékban rám jöttek volna, de máshol rémesen feszültek.
Ami tilos szerinte: édesség, cukorral, finomított liszttel készült étel, lustálkodás
Ami nem jött be: akupunktúrás kezelés, hat után egy falatot sem enni, húsalapú diéták
Roni kiegészítő tippje: A combom, a fenekem formálásához még egy kis extra segítséget is igénybe vettem. Gyakran eljártam testtekercselésre. Bár ez nem éppen olcsó kezelés, mégis nagyon hasznos, hiszen nemcsak fogyaszt, de méregtelenít is.
Egy kúra 10-12 alkalom, kb. 30.000 Ft. |
– Mikor kezdtél el újra fogyókúrázni?
– A kisfiam télen született, és nyáron már borzasztóan zavart a rajtam lévő felesleg. Drasztikus kúrába kezdtem. Naponta minimum harminc percet futottam, és megvontam magamtól minden finom falatot. Csakhogy majdnem elapadt tejem. Beláttam, hogy választanom kell, és úgy döntöttem, a gyermekem egészsége mindennél fontosabb, így felfüggesztettem az önsanyargatást.
– Ahogy most elnézlek, végül újra nekifutottál a fogyókúrának.
– Ez év januárjában. Akkor már nem volt tejem, úgyhogy nyugodtan újrakezdhettem. Hétvégenként futottam, úsztam, hét közben karateórákra jártam, egészen pontosan Kyokushinkai karatéra. Ez nem csupán keleti harcművészeti ág, hanem számomra nagyon vonzó életfilozófia.
– Hamar megtanultál karatézni?
– Nem volt egyszerű! Az első pár órát kizárólag alapozással töltöttük. Megerőltető edzések voltak, még szerencse, hogy rettenetesen makacs természet vagyok, és már csak azért sem adtam fel. Mára eléggé belejöttem, lassan övvizsgám is lesz, bár most, hogy rövid időre visszatértem a Barátok köztbe, a forgatások miatt néhány edzést kihagytam.
– Most teljesen elégedett vagy az alakoddal?
– Nem egészen, a hasizmaim még nem a régiek. Volt már kockahasam is, és borzasztóan tetszett. A másik kényes pont a karom: nagyon szép az izmos női kar! Ha ezeket el akarom érni, a karate kevés, konditerembe is el kell járnom.
A teljes cikket a Maxima 16. számában olvashatod el.
