– Ki vigyáz Benedekre a felvételek alatt?
– A férjem vagy a szüleim. Bármikor rájuk merem bízni, bár az első időkben nagyon nehéz volt magára hagynom a fiamat. Eleinte kétóránként telefonáltam haza a felvételek alatt. A férjemnek amúgy is kellett egy kis idő, hogy belejöjjön a babázásba, néha szalad körülötte a lakás. Előfordul, hogy miközben telefonnal a fülén intézi az ügyeket, melegíti a tejet.
– Szinte észrevétlenül simul az életetekbe a pici. Jut időd a párodra is?
– Arra törekedtünk mind a ketten, hogy egymásról se feledkezzünk meg a fiunk születése után. Nem tudunk sok időt tölteni kettesben, de nemrég a férjem meglepett egy velencei úttal. Ez volt egyben az első alkalom, hogy Benedeket a nagyszülőknél hagytuk éjszakára. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy a szüleim ennyire mellettünk állnak. A picit már most a mi életvitelünkhöz szoktatjuk, az esti alvást leszámítva sosincs csend körülötte. Fontos, hogy a fiam és a férjem között is bensőséges viszony alakuljon ki: fürdeti, sokat foglalkozik vele.
– Papás szülés volt?
– Igen, és ezt csak ajánlani tudom mindenkinek. Azt hiszem, egy ilyen élmény kapcsán minden férfiban megnő a tisztelet a nő iránt. Nekem rengeteget segített, hogy együtt éltük át a szülést. A férjem végig fogta a kezemet, és ő vágta el a köldökzsinórt is. Pedig korábban azt gondoltuk, hogy éppen ő lesz, aki nem fogja bírni a látványt, s fel kell majd locsolnunk.
– Könnyen túljutottál a szülésen?
– Épp Benedek születése napján költözködtünk. Már kipakoltuk a régi lakást, az újban pedig halomban álltak a bútorok, dobozok, bőröndök, táskák. A vajúdás óráit így társaságban, barátokkal és rokonokkal töltöttem, ami elvonta a figyelmemet. Aztán kettőkor még megettük a nagymama töltött káposztáját, és csak utána mentünk be a kórházba. Este hétkor megszületett a kisfiunk. Négy napot töltöttem odabent, és mire hazaértem, a családom mindent elrendezett. Dobozhalmok helyett gyerekszoba várt minket otthon. Fantasztikus érzés volt karunkon a gyerekkel a közös új otthonunkba megérkezni.
– Szinte egyáltalán nem látszik az alakodon, hogy nemrég szültél. Mi a titkod?
– Szerintem a gének. Édesanyám két gyerek után pontosan ugyanúgy nézett ki, mint lánykorában. Az ő alkatát örököltem, gyakorlatilag már közvetlenül a szülés után minden ruhám jó volt rám.
– Váratlanul korán, a pici baba mellett elvállaltál egy főműsoridős munkát, a Péntek esti sztárt a Magyar Televízióban.
– Eleinte úgy terveztem, hogy csak ősztől térek vissza a képernyőre. Ám ebben a műfajban akkor kell megragadni a lehetőséget, amikor kínálkozik az alkalom. Lehet, hogy ősszel már hiába vártam volna egy hasonló felkérésre. És nehéz lett volna ellenállni Galambos Lajosnak, hiszen a legnézettebb időpontban vezethetek színvonalas adást, beszélgethetek érdekes, művelt vagy furcsa emberekkel. Boldogan vállaltam a feladatot.
 |
– Hogy érzed magad az új műsorban?
– Jó újra dolgozni, és a stúdió pezsgését, a felvételek izgalmát érezni. Remélem, a nézők is szeretik majd ezt az intellektuális szórakozást kínáló, nézhető adást.
– Egy kicsit minden nő álmát valósítod meg: karriered és harmonikus családi életed is lehet egyszerre. Te is így érzed?
– Nem. Egyszerűen csak annyit érzek, hogy végre nem görcsölök. Nem akarok mindenáron valamit, és végre önmagam tudok lenni. Nehéz volt idáig eljutni, szeretném hosszú időn át megőrizni ezt az állapotot. Mindig is fontos lesz a munka, a karrier, a vágyaim és az álmaim. Csak átrendeződött a fontossági sorrend: semmi sem ér fel a fiam reggeli mosolyával.
– Az elmúlt évben több váratlan döntést hoztál: rövid ismeretség után férjhez mentél, majd jött a baba is, most pedig a műsorvezetés. Gyorsan döntesz?
– Közbeszólt a sors. A férjemmel éppen akkor találkoztunk, amikor szabadságra vágytam. Megszoktam, hogy azt teszem, ami jólesik, akkor és oda megyek, ahová akarok. Férjhezmenésre, gyerekszülésre még csak nem is gondoltam, nemhogy vágytam volna rá! De egy barátom rábeszélt, hogy menjek el velük terepjárózni. Ott futottunk össze a férjemmel, akinek nagyon furcsa, mondhatni meghökkentő volt a stílusa, akkor azt hittem, soha többé nem látom. Amikor újra találkoztunk, olyan különös vonzalmat éreztem iránta, amilyet soha előtte. Ez azóta is tart.
– Sokan gyorsnak találták fél év ismeretség után az esküvőt.
– Ha túlságosan sokat fontolgatjuk, talán nem is lett volna belőle semmi. Kétségek merültek volna fel bennem, hogy vajon mi lesz a karrieremmel, mi lesz a szabadságommal, az önállóságommal. Így viszont nem kombináltuk túl a dolgot. Magát az esküvőt is úgy fogtuk fel, mint egy igazi jó bulit.
– A babát sem terveztétek?
– Őszintén szólva nem. Pár héttel az esküvő napja előtt tudtuk meg, hogy várandós vagyok. Bár tényleg nem terveztünk ilyen gyorsan gyermekáldást, a hír hallatán egy pillanatig sem gondolkodtunk azon, hogyan döntsünk.
– És hogyan képzelitek a továbbiakat?
– Mindenképpen szeretnénk kistestvért Benedeknek. Én két gyereknél meg is állnék, a férjemnek viszont más elképzelése van. Majd meglátjuk…
