nlc.hu
Trend
Ábrándozni sosem szoktam

Ábrándozni sosem szoktam

Oláh Ibolya nem sztár, pláne nem mega-, de az antisztár jelzõ sem illik rá. Egyszerûen csak énekesnõnek tartja magát, aki élete második nagy­lemezén dolgozik. Presser szerint boszi, amúgy pedig zseniális csaj.

Nem lehet belőle felkészülni, nemcsak azért, mert bonyolult egyéniség, időt sem ad rá. A telefon váratlanul csörren meg, azonnal induljak, Ibolya most ér rá.

– Megvan már az új lemezed címe?

– Kicsit csúszunk az eredeti tervhez képest, de október végére, november elejére szeretnénk összerakni az anyagot. Címe még nincs az albumnak.

– De ugyanazok a szerzők hozták össze, mint az elsőt?

– Novák Péter, Presser Gábor ismét segített, és csatlakozott Szűcs Norbi is. Én négy dalt tettem hozzá. És közben már a harmadik lemezemre is írtam hármat, valahogy nem tudok leállni, rengeteg muzsika van bennem. Mindig magamnál tartom a kis diktafont, ha valami eszembe jut, gyorsan feléneklem, aztán jönnek a zenészek, és hangszerelik.

– És Geszti Péter?

– Ő nem írt dalt, csak a Magyarország címűnek a szövegét, ami bónuszként persze rajta lesz a lemezen. Elsőre beleszerettem ebbe a dalba.

– Nem mindennapi körülmények között énekelted el augusztus 20-án.

– Hú, nehogy most azt a szöveget várd, hogy nagy megtiszteltetés volt ez számomra, az nem én lennék. Királyság volt! Az, hogy én énekelhettem el ezt a dalt, annak köszönhető, hogy a zsenik látnak bennem valamit, például Geszti is.

– Össze is hoztak vele a bulvárlapok.

– Na, ezen már egyáltalán nem lepődtem meg, Péter is csak mosolygott a pletykákon, számítottunk erre!

– Nagyon nyugodtnak tűnsz, pedig úgy gondoltam, az életed folytonos rohanás.

– Mostanában minden estémet a stúdióban töltöm, nappal riportokra, fotózásra járok. Otthon is akad tennivaló. Van pörgés, de azért ki lehet bírni.

– Az otthon számodra most Budapestet és Pistit jelenti?

– Igen, de erről nem nagyon szeretek beszélni. Ezt elzárom a közönség elől.

– Annyit azért lehet tudni, hogy…

– Annyit azért lehet tudni, hogy egy férfival élek, nem vagyok leszbikus, ennyit árulok csak el.

– Pedig szókimondó csaj hírében állsz.

– Általában ezt mondják rólam, de én inkább egyenesnek tartom magam. Ha valami nem tetszik, azonnal megmondom, finoman, ám határozottan. Ezt többnyire nem szeretik az emberek, így gyakran falakba ütközöm. Mindez azonban nem vonatkozik a magánéletemre.

– Mi a fontosabb számodra: a család vagy a karrier?

– Még mindig az éneklés a legfontosabb. Nagyon a pályám elején tartok, rengeteget kell tanulnom, hogy elérjem, amit szeretnék. Végre van egy jó menedzserem, rengeteg terhet levesz a vállamról. Az újságírókkal is voltak gondjaim, nem mindenki állt úgy hozzám, mint te. Megesett, hogy már a székek emelgetéséig fajult a dolog. Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek többsége vagy nagyon utál, vagy nagyon szeret. Aki viszont szeret, mindig a közelemben akar lenni, csakhogy nehéz mellettem megmaradni.

– Az biztos. Nagy rajongód vagyok, és borzasztóan izgultam az interjú előtt.

– De most már megnyugodtál, nem? Igaz, ma már én is másként állok a sajtóhoz. Régebben előfordult, hogy pontosan megérkeztem egy fotózásra, de nem volt ott se a sminkes, se a fodrász, valahogy úgy éreztem, nem vesznek komolyan.

– Most egy kicsit ellent kell mondanom neked. Két héttel ezelőttre egyeztettünk időpontot, én több napot készültem, aztán az utolsó pillanatban lemondtad.

– Mindig közbejön valami. Én meg olyan vagyok, hogy egy idő után, ha besokallok, egyszerűen kibírhatatlan leszek, ilyenkor elfutok, elrohanok. De ne bánd a múltkorit, nem hiszem, hogy bármit is kihoztál volna belőlem.

– Ha kiakadsz, hogyan rázódsz ismét helyre?

– Amikor már nagyon depis vagyok, legjobb, ha egy kicsit hazamegyek Tiszadobra, Anyához. Ő helyre rak egy kicsit.

– Anya? Nem Pisti?

– Pisti megnyugvást nyújt a számomra, ha egy fárasztó nap után hazamegyek. Jó hatással van rám, nagyon szeretem őt, és jól megvagyunk. Nemrég munkát is kapott, a gumigyárban fog dolgozni. Ám ha kezdek befordulni, senki nem bír velem, csak Anya. Muszáj hazaszaladnom, hozzá.

– Ha ennyire szoros a kapcsolatotok, nyil­ván megmutatta neked a rólad írt könyvét is.

– Igen, én olvastam először, Anya sosem adta volna ki úgy, hogy nem mutatja meg nekem. Ő a világon a legőszintébb ember, hatalmas szíve van, emellett egyenes és szigorú asszony. Miután végigolvastam, csak annyit mondtam: rendben van, Anya, mehet. Ez nem tetszés kérdése, én csupán elfogadhattam a leírtakat, az csak hab a tortán, hogy még a véleményemet is kikérte.

– Úgy érzem, az őszinteség mindennél fontosabb számodra, csakhogy olyan közegben mozogsz, ahol ez a tulajdonság elég ritka.

– Ez igaz, de nekem nagyon jók a meg­érzéseim, úgyhogy nem kell féltened. Már messziről kiszúrom, ki az, aki valamilyen hátsó szándékkal közelít. Ezért Presser néha Nyanyának, Boszinak nevez. Ha bántanak, nagyon gonosz is tudok lenni, de ma már nem kell túl gyakran.

– És mi a helyzet a rossz kritikákkal?

– Örökké kudarcok értek, már az is baj volt, hogy megszülettem. Az egész életem félreértés volt. Sorra jöttek a pofonok, ennek ellenére az építő kritikát elfogadom. A személyeskedést viszont rosszul tűröm.

– Az egész életed félreértés. Nem fogalmazol túl keményen?

– Olyan terhet kaptam, amit egész életemen át cipelnem kell. Valami ott legbelül megtört bennem, és soha nem fog helyrejönni. Ezért van a depresszió, amin túl kell lennem, különben ott maradok. Ez minden gyerekkel így van, aki hasonló körülmények között nőtt fel.

– Gondolsz arra, hogy egyszer te is anya leszel?

– Majd egyszer igen, szeretnék anya lenni. Ha lesz szép házam, és mindent meg tudok majd adni neki. De nem tervezek előre, sőt, még ábrándozni se szoktam.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top