Nem is akarok felnõni!

Amikor találkozunk, ragyog a derűtől, határozottan fel van dobva. Ami jogos is, hiszen sokrétű, érdekes feladatokat kapott mostanában.

– A vidámságod a sikereknek szól?

– Aha! Sokat koncerteztünk az utóbbi időben, új lemezünket október közepétől bárki meghallgathatja. Néhány héttel ezelőtt pedig készítettünk egy videoklipet Oroszlán Szonjával az Egy szoknya, egy nadrág egyik betétdalához. Ez már a második magyar film, amely zenéjének megírására a zenekart kérték fel.
És ott van még a színház is, meg a rajzfilmek, a szinkronok, szóval, zajlik az élet.

– Ilyen karrierre vágytál?

– Sosem könyököltem semmiért, de szerencsés vagyok, mert amit kitűztem magam elé, azt sorra elértem, sőt még azt is, amit nem akartam. Még pelenkában totyogtam, amikor már cipeltem magammal apám gitárját, valahol van is egy ilyen fénykép rólam. De arra sohasem tudtak rávenni, hogy zeneiskolába járjak, mert ahhoz lusta voltam. Amit tudok, azt autodidakta módon tanultam meg. Hétéves koromban már zenekart alapítottam, és emlékszem, tizennégy lehettem, amikor megígértem a nagyimnak, hogy fogok én még nagyszínpadon játszani a zenekarral, és lám: ez is valóra vált. Ha így haladok, még a végén megvalósítom az utolsó be nem teljesült álmomat is.

– Egy szólóalbumra gondolsz?

– Dehogy, nagyon jó így a Back II Blackkel. A dalokat rám szabják, és nagy részük az életemről szól. Egy filmszerepről álmodom. De azért a legfontosabb a zene, anélkül éhen halnék anyagilag és lelkileg is. Még otthon, magamnak is gitározom, és ha kedvem támad, akár hajnalban is leülök a zongora mellé.

– Örülhet ennek a párod…

– Egyedül élek már két éve, pontosabban a kutyámmal. Bármilyen furán hangzik, ez van.

A hugával nagyon jó testvérek, mind a mai napig imádják egymást

– Hihetetlen, hogy egy ilyen egzotikus, körberajongott pasi magányos remeteként éldegéljen huszonkilenc évesen.

– Pedig ez az igazság, és nehogy azt hidd, hogy ez nekem így jó! Utólag már tudom, mit csináltam rosszul a korábbi kapcsolatomban: mindent egyszerre akartam, és túlvállaltam magam. Alig találkoztunk, mindig csak futó órákat töltöttünk közösen, bár együtt éltünk. Szóval, alaposan elrontottam mindent, de már késő bánat. Sokat gondolkodtam, morfondíroztam ezen az elmúlt években,
és ennek köszönhetően rengeteget változtam. Nagyot csalódtam magamban, és talán sosem leszek túl rajta.

– Sok kalandod volt lányokkal?

– Igazából sosem, ugyanis nem vagyok az a fajta, aki kinéz magának valakit és azt mondja: na, most te jössz! Tőlem mindig is tartottak valami miatt a csajok, megvolt az a bizonyos három lépés távolság, talán azért, mert tudták, hogy stabil párkapcsolatban élek. Pedig én sem vagyok angyal!

– Akkor most keresed az igazit, az álmaid nőjét? Egy új kapcsolat talán gyógyír lehetne a sebedre…

– Igazság szerint már nem is keresem a szerelmet. Egyszerűen csak szeretnék megismerni embereket, az érzés pedig vagy jön vagy nem. Viszont hiszek az első látásra szerelemben, a volt menyasszonyomba is egy szempillantás alatt szerettem bele, és pár nap múlva már együtt is éltünk. Több mint három évig.

– Vajon ki lenne képes most egy pillanat alatt elvarázsolni?

– Egy olyan lány, aki talpraesett, akar valamit az élettől, de nem karrierista. Imádom a nőies, jó humorú és okos nőket. Bár sok férfi tart az ilyen lányoktól, én nem. A párom legyen önmaga, én pedig férfinak érezhessem magam mellette. És fontos, hogy egyenrangú partnerként legyen képes velem élni, és nem csak mellettem, mint egy Barbie-baba. Mostanában azon veszem észre magam, hogy egyre inkább érdekelnek az emberek, és a női lélek rejtelmei is. 

– Szeretsz szerelmes lenni?

– Nem, sokkal inkább az utána következő állapotot kedvelem, amikor már kialakul az a fajta szeretet, ami igazán összeköt két embert.

Kész az új lemez, de a Back II Black zenészei mégsem dőlnek elégedetten hátra: fellépések, klipforgatás vár rájuk

– El tudod képzelni azt is, hogy közszereplő legyen a párod?

– Ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataim vannak, de nem jelenti azt, hogy kizárnék valakit csak azért, mert ismert. Az a fontos, hogy emberileg is közel kerüljünk egymáshoz, és ne csak a felszínen, a külvilágnak ragyogjon
a kapcsolatunk. Viszont az is tény, hogy az a lány, aki ugyanabban a körforgásban él mint én, sokkal jobban megérti, hogy mi miért történik, és mikor miért nincs éppen időm rá.

– Előfordulhatna, hogy feladnád a sikeredet a boldogságért cserébe?

– Nem tudnám! De a karrier és a boldog család nem zárja ki egymást, sőt! Aki mögött ott állnak a szerettei, sokkal inkább képes tartós sikereket elérni. És ez nem csak rám vonatkozik: a kedvesem, a feleségem is ugyanúgy sikeres lehetne mellettem, nem akadályoznám a karrierjét, ha fontos neki.

– Gyerekre is vágysz már?

– Nagyon imádom őket, és igen: boldoggá tenne, ha nekem is születne saját gyermekem. Sokan mondják, hogy még én is olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, de amíg élek, ilyen leszek, nem is akarok felnőni! Ha volna gyerekem, még bébiszittert sem kellene hívnunk, hiszen hétköznap én lehetnék vele, főzőcskéznék a családnak, a hétvégeken pedig amikor fellépéseim vannak, a feleségem. Ez így lenne tökéletes!

A teljes interjút a Maxima 43. számában olvashatjátok el!