Rossz passzban vagy? Azt hittem, két vidám Vízöntő fog egymással csacsogni.
Nem, egyáltalán nem vagyok rossz passzban, csak beszedtem valami vírust. Elég vacakul érzem magam, innen megyek is az orvoshoz.
Akkor külön hálás vagyok, hogy nem mondtad le a találkozónkat.
Fel sem merült bennem. A színpadon ennél sokkal többet kell kibírnunk, ha megbetegszünk, vagy valami lelki dolog ér. Egyébként is volt kedvem a beszélgetéshez. Ma már ritkán vállalok interjút, megnézem, kivel ülök le, és melyik lap kér erre.
Ezt nagyon köszönjük, de akkor miért érzem azt, hogy tele van veled a sajtó?
Mert jól lehet velem eladni dolgokat, ezért akkor is megjelenik rólam ez-az, ha egy árva szót sem szóltam az ügyről.
Mert?
Nincs szüksége arra egy médiaszemélyiségnek, hogy tudjanak róla?
Lehet, hogy szerénytelenül fog hangozni, de már letettem annyit az asztalra,
hogy ne annak alapján ítéljenek meg, olvasnak-e a magánéletemről, vagy sem. Nyilatkozom arról, hogy nemrég volt bemutatóm a Játékszínben, a Csin-csin, hogy készülök egy új szerepre a Naftalinban, hogy túl vagyok egy sikeres turnén, de azt nem fogom elmesélni, az ágy melyik oldalán alszom én és melyiken Gábor.
Két éve megjelent könyvedben mégis sok mindent kiadtál magadból.
Valóban, de azt a véletlen szülte, ártatlan csetelésből indult. Egy fáradt estén összeakadtam egy érdekes levelezőpartnerrel, egy férfival így indult, és aztán ebből született a könyv.
Kapcsolatok is születnek ilyen ártatlan csetelésből. Ti is elmeséltétek egymásnak a legféltettebb titkaitokat, ilyenkor az emberben akaratlanul is elindulhat valami. Meg sem érintett a szerelem szele?
A cikk folytatását a Maxima 23. számában olvashatjátok el!