“Nagy szükségem van anyukámra”

– Nagyon népszerű lettél hirtelen! Ha valaki beszélgetni szeretne veled egy kicsit, már jó előre be kell jelentkeznie.

– Tényleg zsúfoltak voltak a napjaim, de szerencsére most már egyre kevesebb a programom. Épp idejében, mert kezdett monotonná válni az egész. De végre van egy kis időm magamra is, igaz, ez még csak a második lazább napom, amit olyasmivel tölthetek, mint régen.

– Például mivel?

– Hihetetlen, de amióta megnyertem a Megasztárt, még nem volt időm elmenni vásárolni, vagy akár csak kifeküdni a napra. Tegnap azonban újra úgy töltöttem 24 órát, ahogy bárki más.

– Azért arra lesz majd időd, hogy hazalátogass egy kicsit?

– Júliusban lesz egy vajdasági koncertünk, és akkor két teljes napot a családommal tölthetek. Ki sem teszem majd a lábam hazulról. Most nagy szükségem van az anyukámra, a bátyámra, a nővéremre. Mindenki mást mellőzni fogok, csak velük leszek.

– Mindezek mellett: azért azt kaptad a sorstól, amire vágytál?

– Igen. Sőt, gyakran azt gondolom, többet is, mint amennyit szerettem volna.

– És mit veszítettél? Mert ugye mindennek ára van…

– Amikor eljöttem otthonról, tisztában voltam vele, hogy majd mindent fel kell áldoznom, és ez így is történt. Kicsit elveszítettem a családomat, a barátaimat, akik tudom, hogy szeretnek és mellettem állnak, de ez már mégsem ugyanaz. Furcsa érzés, egyszer csak lezáródik az életed hosszú, megszokott szakasza, és minden átértékelődik. Nemrég anyukám feljött Budapestre, és nálam aludt. Régebben ki nem állhattam a horkolását, most viszont sírtam örömömben, amikor meghallottam, hogy ott szuszog a másik szobában. Tehát tényleg elveszítettem valamit, de helyette kaptam mást. Furcsa, de te vagy az első, aki ezt megkérdezte, pedig naponta több interjút is adok. Mindenki csak arra kíváncsi, hogy milyen sztárnak lenni.





– És milyen?

– Szerintem az igazi csillagok az égen vannak, én pedig nagyon messzi élek tőlük. Csak egy lány vagyok, aki énekel, és mindent a közönségnek köszönhet, nélkülük sehol sem lennék.

– Némi részed azért neked is volt az elért sikerekben. Óriási elszántsággal küzdöttél. Az ilyen nagy csaták végére kicsit egyedül maradunk. Te hogy vagy ezzel?

– Nem érzem magam magányosnak, mindig rengetegen vannak körülöttem. Nagyon sokan próbálnak segíteni, és a TV2-ben van pár szakember, akiben maradéktalanul megbízom. Persze belátom, bizonyos szempontból valóban magamra maradtam, és tudom, hogy amibe hirtelen belecseppentem, az sem fenékig tejfel. De eddig csupa jó tapasztalattal gazdagodtam. Eleinte gyanakvóan fogadtam az emberek közeledését, ám most már rájöttem, nincs mitől tartanom. És persze a kedvesem is vigyázz rám. Ha csak teheti, mellettem van.

 

A cikk folytatását a Maxima 30. számában olvashatjátok!