Ha eljegyzés lesz, idõben megtudjátok…

– Nagyon kipihentnek tűntök. Nyaralni voltatok?

– Eszter: Nem teljesen, csupán volt három szabadnapunk a Balatonnál.

– Caramel: Persze jó lenne elutazni valahová kettesben, de szerencsére annyi
a fellépésünk, hogy erre jó darabig gondolni sem tudunk. A Balatonra is koncertezni mentünk, aztán ott ragadtunk.

– Tulajdonképpen melyikőtök nevén futnak ezek a fellépések?

– C: Mindkettőnkén.

– E: Nem, inkább Feri nevén.

– Eszter, mindig ennyire szerény vagy?

– C: Igen, és nemcsak akkor, ha rólam van szó.

– E: Visszatérve a fellépésekhez, a lemezbemutató koncertem majd szeptemberben lesz, amit már nagyon várok. Élmény lesz együtt zenélni a színpadon is azokkal a kiváló muzsikusokkal, akikkel a lemezen együtt dolgoztam.

– Közös albumra még nem gondoltatok?

– C: Minden elképzelhető.

– E: Bár külön-külön is nagyon sok dalunk van, folyamatosan születnek a duettek is. Majd meglátjuk.

– Milyenek a mindennapjaitok? Valahogy úgy képzelem, hogy elvonultok két külön szobába, aztán mindenki nekiáll a maga dalának.

– C: Jól gondolod, sokszor előfordul ilyesmi velünk. Ha Esztinek éppen eszébe jut valami, fogja magát, eltűnik a gitárjával, és órákig nem is látom. Azután lelkendezve játssza nekem az új szerzeményét, és kíváncsian várja a véleményem. Máskor meg én zárom magamra az ajtót, de azért rengeteget zenélünk együtt is. Az a legjobb.





– Mit gondoltok, akiknek ugyanaz a hivatásuk, azoknak könnyebb vagy nehezebb az együttélés?

– C: Nekünk jó így együtt, hiszen megértjük és teljes mértékben elfogadjuk a másik szenvedélyét.

– E: Alapvetően egy kapcsolat sikeressége nem ettől függ, de tény, hogy a mi bizonytalan és kiszámíthatatlan életvitelünket egy civil ember biztosan nehezebben tolerálná.

– Együtt dolgoztok, és együtt is éltek. Erről általában úgy vélekednek, hogy nem túl szerencsés.

– E: Lehet, hogy nem túl szerencsés, de hál’ istennek eddig még nem okozott gondot.

– C: Ez így van jól. Nekünk így természetes.

– Még akkor is, ha nincs meg a közös fészketek? Úgy hírlik, a nyereménylakásodat még mindig nem tudtad birtokba venni.

– C: Ha minden jól megy, a jövő hónapban már beköltözhetünk, ezt nagyon várjuk. Sosem volt még önálló lakásom.

– E: Igaz, hogy eddig bérelt lakásban éltünk, de mindig úgy éreztük, mindegy, hol van a közös otthon, csak legyen.

– Most volt az egyéves évfordulótok is. Megünnepeltétek?

– C: Bevallom, nem tudtuk úgy megünnepelni az évfordulónkat, ahogy szerettük volna, annyira felgyorsult körülöttünk minden, de remélem, lesz még időnk bepótolni.

– Ez komolyan hangzott. Mi a terv? Eljegyzés? Házasság?

A cikk folytatását a Maxima 32. számában olvashatjátok!