Emlékeztek még az első közös műsorotokra?
Lilu: Hát hogyne! A Való Világ harmadik szériájánál csatlakoztam a csapathoz, és belecsöppentem egy gigászi méretű produkcióba, ahol András magabiztosan tette a dolgát. Buci az első este jött, bejárta velem a díszletet, és megmutatott mindent. Hirtelen óriási teher volt nekem a sok kamera, a rengeteg néző és az élő adás. Már akkor észrevettem, hogy hihetetlen profin dolgozik, ez nagyon motivált engem is. És odafigyel a másikra, ami ritka dolog a szakmában.
András: Az első adást nem lehet elfelejteni! Jött egy szőke, mosolygós
fiatal lány, aki nagyon-nagyon izgult, de rettentően akarta a maximumot teljesíteni. Tágra nyílt szemmel nézett szét a stúdióban, amikor körbevezettem. Azt hiszem, korábban még nem volt benne egyetlen ilyen nagyszabású
produkcióban sem. Természetesen megmutattam neki, hogy a stúdiótérben mikor és meddig érdemes mozogni, hogyan beszéljen, és mire figyeljen különösen. De már az első önálló élő műsora alatt megállta a helyét.
Hamar kialakult köztetek a bizalom?
Lilu: Már a legelején pedig még alig ismertük egymást megérezte, hogyan tud lelkileg erősíteni. Amikor életem első beszavazóshow-ját csináltam,
ő színpadon állt, így engem dobtak be a mélyvízbe. Rettentően izgultam.
De adás után már várt tőle az SMS: Jó lesz ez! Nem volt rest, és két felvonás között belenézett az adásba.
Biztató szavai és az, hogy kíváncsi volt rá, én, Lilu, hogyan működöm,
sokat jelentett nekem.
András: A bizalommal nem volt gond. Lilunak kedves, közvetlen a stílusa, egyből szimpatikus lett nekem. Ez egyébként nagyon fontos
a szakmánkban. Szerintem elengedhetetlen, hogy jól érezzem magam azokkal, akikkel együtt dolgozom.
Sosem merült fel köztetek ellentét, komolyabb sértődés?
Lilu: Nemhogy komolyabb, de semmiféle sem volt! Buciból folyamatosan dől a poén, én meg mindig mindenen vele nevetek. Cseppet sem rosszindulatú vagy áskálódós fazon, és ha látja, hogy valakit lehet szeretni, akkor szereti is. Nem tolakodó, nem kérdezősködik, de tudom, hogy bármit kérhetnék tőle, szemrebbenés nélkül, természetes módon segítene.
András: Nem vagyok problémakereső ember, azt látom meg mindenben és mindenkiben, ami jó. Ráadásul Liluról semmi rosszat nem tudnék mondani. Helyes, jókedvű, nincs benne semmi bántó, olyasmi, ami miatt kinyílna a bicska a zsebemben. Látszik rajta, hogy boldog és jól érzi magát a bőrében. Jóindulatú, így igazi társ tud lenni.
A cikk folytatását megtalálod a Maxima 48-as lapszámában.
 |
