Nem sokkal azután találkoztunk, hogy egy tolvaj besurrant hozzájuk, és sok más mellett néhány pótolhatatlan emléket vitt magával. Anitát feldúlták a történtek.
Nagy kárt okoztak a betöréssel?
Nem is anyagilag, inkább lelkileg. A betörő már jó ideje figyelhetett minket, és akkor merészkedett a házunkba, amikor otthon voltunk ezt nehéz feldolgozni. De még nagyobb fájdalom, hogy elvitte a számítógépet, hiszen a képek és videók, amiket azon tároltunk, pótolhatatlan kincseink. Volt rajta több olyan felvétel is, amin még csak néhány napos a kislányunk, és azokat már soha többet nem láthatjuk. Hiszen az a valaki, aki elvitte, egyetlen gombnyomással megsemmisíthette, mert számára mindez értéktelen. Most még jobban bebiztosítottuk a házat, és szeretnénk mielőbb újra nyugodtan aludni.
Az viszont irigylésre méltó, hogy az elmúlt néhány évben más nem zavarta meg a családi idilleteket
A mi boldog családi életünk csak azokat lepte meg, akik első ránézésre ítélkeztek, és pálcát törtek a kapcsolatunk felett. Még most sem beszélek szívesen arról az időszakról, amikor összekeveredtünk Ottóval. Már egy éve együtt dolgoztunk, amikor egy pillanat alatt egymásba szerettünk. Csodálatos hónapok voltak, de rengeteget küzdöttünk magunkért. Kettőnk között a korkülönbség egyetlen percig sem volt téma, mert az évek száma csak papíron valós. Ottó bármilyen furcsa nálam érettebb személyiség. Felnézek rá, tanulok tőle szakmailag és emberileg is. Igazi férfi, nem huszonéves srác. Annyira lényegtelen, hogy fiatalabb nálam a férjem, akit szeretek.
Miért találják ki mások, hogy ki illene hozzám?!
Rábukkantam egy négy évvel ezelőtti interjúra, és abban úgy nyilatkoztál, halogatod a gyermekvállalást, várnak még álomszerepek. Aztán mit hoz az élet, egy évre rá a pocakodban volt a kis Emma
Négy éve a győri színház tette ki az egész életemet, és az a néhány film, amelyben játszhattam. Örültem a sok nagyszerű lehetőségnek,
és még többre vágytam. Aztán jött a sorozat és a szerelem, és minden hirtelen. Szerettünk volna az esküvő utánig várni a babával, de a sors úgy akarta, hogy pár héttel a nagy nap előtt megfoganjon Emmácska.
Most is ő mindennek a mozgatója?
A kislányom a szemem fénye, szinte csak körülötte forog az életem. Bevallom, néha már én is unom, hogy mindig erről áradozom
Persze azért más is foglalkoztat. Ottóval tervezünk egy szakmai dolgot, és szeretnénk mielőbb megvalósítani. Már pontosan tudjuk, mi az, és milyen lesz, de még nem akarok beszélni róla, mert sután hangozna.
Álomszerepekre vágysz még?
Régebben azt hittem, az életem a színház, nélküle félember vagyok. Most viszont belátom, hogy csak úgy tudnám csinálni, ahogy azt gyerek és család mellett nem lehet. Mert akkor megszállottan csak annak kellene élnem. Nem érne véget a nap az előadással, utána a büfében beszélgetnénk, és megváltanánk a világot. De mit szólna ahhoz Emma és Ottó? És az is igaz, hogy nem keresnek ajánlatokkal, szerepekkel a színházigazgatók és a rendezők sem.
Ez bánt téged?
Igen, mert nem értem az okát. Pedig a sorozat mellett játszhatnék mást is, hiszen régebben több filmben, reklámban is feltűntem, még külföldiekben is.
A cikk folytatását megtalálod a Maxima 7. számában. Keresd az újságárusoknál!
