Szerelmesek akarunk lenni mindannyian

A színészek a bemutató előtti hetekben annyira elfoglaltak, hogy csak a címlapfotózás közben érem utol őket. Móninak a haját igazítja éppen a fodrász, miközben beszélgetünk, Sanyit pedig örök gyerekként láthatom, ahogy számítógépes játékkal vezeti le fölösleges energiáit. A levegőben harcol, keze össze van kötve a komputerrel. Aztán a képernyőn lassítva megjelenik, ahogy jól irányzott ütéssel KO-t kapott az ellenfél.

„Bokszoltam régen” – mondja, miközben a stáb tagjai dicsérik technikáját. Villámgyors fotózás következik, egymáshoz bújnak, Sanyi puszit nyom Móni homlokára, és már meg is születik vagy tucatnyi kép. Bár ez volt az első közös filmjük, könnyedén egymásra hangolódtak.


– A filmben szereplő high-tech társkereső cég jelmondata szerint minden nő egyforma. Egyetértetek ezzel az állítással?

– Móni: Nem vagyunk egyformák, éppen az a titok, hogy különböző a személyiségünk. Ettől olyan izgalmas az egész. Még magánemberként sem próbáltam sosem azzal vigasztalni a rossz passzban lévő barátnőmet, hogy minden férfi egyforma. Ezt csak a szerepem mondatta velem. 

– Sanyi: Eredetileg többször is benne lett volna a filmben ez a mondat, de forgatás közben kiirtottuk. Egyáltalán nem értek egyet vele, szerintem nem is gondolják komolyan így az emberek. Ez a mondat arra szolgál, hogy általa
ábrázolni tudjam a jellemfej­lődést, ami végbemegy a vezérigazgatóban, Péterben, akit játszom. Berendezkedett kislányával a magányos életre, és úgy érzi, nagyon érti a nők nyelvét, átlát rajtuk. Aztán a film végére kiderül, hogy ez nem igaz.





– A másik mottó a filmben, hogy nincs olyan nő, akit elcsábítani lehetetlen, csak férfi, aki tehetetlen. Ebben van igazság?

– Móni: Bennünket is el lehet kábítani, abszolút! Az biztos, hogy egy figyelmes férfi, aki nem kellemetlenül vagy tolakodóan ostromol, valószínűleg eléri a célját, mert jólesik a nőnek a kitartása. Még azt is el tudom képzelni, hogy létezik a valóságban olyan ügynökség, mint az általunk eljátszott történetben. Például
ha a férfi kiszemeli a nőt, akkor megmenti az életét a beépített utcai támadóktól. Fantázia kérdése a hódítás, az persze más kérdés, hogy az így született kapcsolat mennyire lesz tartós.

– Sanyi: Minden nőt le lehet venni a lábáról, csak meg kell találni azt az embert, aki képes az elcsábítására. Mindannyian szerelmesek akarunk lenni. És sokszor még akkor is azok leszünk, ha nem akarjuk. Mint ahogy ez a főszereplővel is történik. 





– Ha nem élnétek boldog párkapcsolatban, el tudnátok képzelni, hogy társkereső ügynökséghez forduljatok? Egyáltalán, hisztek az internetes ismerkedésben?

– Móni: Az internetes társkeresés nagyon népszerű a fiatalok között. Nekem
viszont biztosan nem menne, ugyanis hiányozna a személyes kontaktus. Engem ugyanis addig nem érdekel senki, amíg nem látom élőben. Nem is tudnék partnert választani fénykép és három mondat alapján.

– Sanyi: Sosem kerestem még társat inter­neten, de látom, hogy működik. És ha jobban belegondolunk, ez mindig is így ment. Régen a falusi öregasszo­nyok
voltak, akik számon tartották, hogy melyik háznál vannak eladósorban lévő
lányok, nősülni készülő fiatalemberek, és szépen összeboronálták őket. Ma nyilván ugyanilyen az internet, bár én ebben nem vagyok túl járatos.


A cikk folytatását megtalálod a Maxima 7. számában. A Maximához most minden olvasó Valentin-napra szív fürdőszivacsot kap ajándékba.

Keresd az újságárusoknál!