Trend

Karsai Zita: Ezt a versenyt meg akarom nyerni

Õ az a lány, aki beszólt a Megasztár zsûrijének. Õ az a lány, akirõl aktfotók jelentek meg… Õ az a lány, aki a botrányok ellenére most a <b>Sztárok a jégen</b/> egyik sztárja. Õ <b>Karsai Zita</b/>.




Nincs a megbeszélt helyen. Eleinte nem aggódom, egy pillanatig sem gondoltam, hogy pontos lenne. Hiszen olyan megzabolázhatatlan. De egy idő után mégiscsak aggódni kezdek, hívom a sajtóst, aki nagy nehezen kideríti, hogy Zizi a masszőrnél van. Simán elfelejtette az interjút…

– Fúú, nagyon ciki, de ne vedd magadra! Kicsit szét vagyok esve, mert irtó sokat próbálunk. Meghúzódott a derekam, ezért örültem, amikor kiderült, hogy beférek a masszőrhöz, és tényleg kiment a fejemből a beszélgetésünk…

– Valahogy nem lepsz meg… Mindig ilyen „zizi” voltál?

– Igen, mindig. Nem változtam ám én! Tök jólesett, hogy a Szulák-show után sorban hívtak a barátaim. Mind ugyanazt mondták, hogy örülnek, mert nem vagyok más, mint aki eddig voltam.

– Mit nevezel „eddignek”?
 
– Hm. Kapásból válaszoltam volna, hogy a Megatáncig, és válaszolom is, de közben elgondolkodtam, hogy ha nem változtam, mit is jelent az „eddig”.

– Talán valami olyasmit, hogy amikor rád kattintottam a neten, több mint 67 000 találatot mutatott a kereső. Régen mennyit adott volna ki?

– Mondjuk 2006. augusztus 23-án hármat: a Madách és a Nemzeti Színházat és a Táncélet honlapját. Kb. ennyi most is a lényeg. Miközben pontosan tudom, hogy a legtöbb ember a meztelen képek miatt írja be a nevemet a keresőbe.

– Nem látszik, hogy ez különösebben megrázna.

– Mert nem is. Persze azt sem mondom, hogy különösebben büszke lennék rájuk, de nem szégyellem, hogy vannak ilyen fotóim. Mellesleg azért vállaltam el, hogy ki tudjam fizetni a kocsim váratlan szervizköltségét. De ez nem mentség, mert az ember nem vállal el mindent, hogy legyen pénze, viszont nem is az a kategória, ami miatt mentségeket kellene keresnem.

– Mit gondolsz, életednek ez a pikáns történése hatással volt a megatáncos továbbjutásodra?
 
– Nem hiszem. Szerintem pont annyi embert veszítettem vele, mint amennyit nyertem. De nem is foglalkoztatott az a kérdés, hogy mennyire vagyok szimpatikus. Azért mentem oda, hogy megmérettessem magam olyan emberek előtt, akik tényleg értenek a tánchoz. Siker volt már az is, hogy bekerültem…

– …nem felejthető módon.

– Igen… hát látod, ilyen pimasz tudok lenni. Hozzátartozik, hogy nagyon siettem dolgozni, talán ezért szakadt ki belőlem a sürgetés. Viszont mindez nem hagyott nyomot Kishonti Ildikóval való viszonyunkon, nagyon megszerettük egymást. Tényleg, fel is kell hívnom! Biztos jól elküld a fenébe, mert rég nem kerestem. Amikor pedig Keveházi Gábor is mellettem döntött, úgy éreztem, megnyertem a Megatáncot.

– Az nem bántott, hogy a közönség végül nem rád szavazott?
 
– Komolyan nem. Engem a New York-i út nem motivált, mert sosem vonzott Amerika. Ahhoz meg már öreg vagyok, hogy újra iskolás legyek. De azért egy kicsit dühös voltam magamra, mert azon a héten rengeteget dolgoztam, teljesen szét voltam hajtva. Ennél nagyobb alázatot várok el magamtól.

A cikk folytatását megtalálod a Maxima 8. számában. Keresd az újságárusoknál!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top