Néhány hónapja készítettem vele utoljára interjút, akkor vidám, kiegyensúlyozott, magabiztos volt. És kedves. Most szinte kopognak a szavai. Nehezen sikerül rábeszélnem a találkozásra. Aztán meglepődöm, amikor azt mondja a telefonba: Nincs kedved elmenni ebédelni?
Menjünk vágom rá. Az autómban szól a rádió, éppen bemondják a hírekben, hogy tucatnyi PR-szakember jelentkezett a kormányszóvivői posztra azok után, hogy Demcsák Zsuzsa visszalépett.
Bevallom, megleptél. Duplán is. Először azt gondoltam, esélytelen, hogy találkozzunk, aztán éreztem, hogy szinte kicseréltek. Mi történt, túl vagy rajta?
Azt hiszem, igen. A gyerekeimre nézek, és mindenért kárpótol, hogy újra kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak látom őket.
Néhány hónappal ezelőtt nyilatkoztad, hogy kaptál egy tévés munkalehetőséget, de a gyerekek miatt nem vállaltad el. Most mégis miért?
Ez akkora kihívás és megtiszteltetés volt, hogy nem lehetett visszautasítani
Hogyan került a neved szóba?
A keresést ezernyi úton, többek között fejvadász cégek segítségével indították el. Mintegy nyolcvan embert hallgattak meg, végül engem választottak. De amikor a hír kipattant, még nem mondtam igent.
Úgy érted, hogy még el sem vállaltad?
Akkor még nem. Rengeteg kérdés, kétség volt a fejemben, elsősorban a gyerekekkel kapcsolatban. Nem akartam, hogy ők lássák a kárát, hogy az édesanyjuk főállást vállal.
A család mennyire támogatott téged ebben a döntésben?
Maximálisan. Úgy terveztük, hogy délelőttönként az édesanyám lesz a kis Tamarával, délután pedig a férjem vigyáz rá. Benedek pedig bölcsibe járt volna, ahogy most is.
A férjed hogy viselte a téged és az őt ért támadásokat?
Kiválóan, végig mellettem állt. Nem túlzás azt mondanom, hogy hős volt ebben a helyzetben. Nyugtatott, amikor arra volt szükségem. Nemcsak csodálatos apa, de nagyon jó társ is, ez most bebizonyosodott.
Megváltozott a kapcsolatotok?
Megerősödött. Nem voltunk még ilyen nehéz szituációban, a kapcsolatunk tulajdonképpen frissnek mondható, alig hároméves. Eddig én voltam az, akinek a hátországot kellett megteremtenie, a harmóniát biztosítania.
Egyedül hoztad meg a döntést, hogy végül visszalépsz?
Senkivel nem beszéltem meg. Az autóból hívtam fel a férjemet, amikor mentem a Parlamentbe bejelenteni, hogy nem vállalom a felkérést. Nagyon csalódott volt. A szüleim viszont inkább megkönnyebbültek.
Féltettek?
Azt hiszem, ennél több volt. Édesanyám elismert újságíró és üzletasszony, édesapámmal és üzlettársaikkal komoly vállalkozást működtetnek. Konferenciákat szerveznek, újságot adnak ki, embereknek adnak munkát. Az engem ért támadások kezdték őket is elérni, úgy éreztem, hogy nincs jogom másik harminc ember és a családom egzisztenciáját kockáztatni. Mentenem kellett a férjem presztízsét, az ő életüket és nem utolsósorban a gyerekeimét is.
Ők még kicsik, de gondolom, érzékelték, hogy valami megváltozott körülötted.
Mindig nyugodt, kiegyensúlyozott babák voltak, most viszont hisztivel reagáltak a viselkedésemre. Napokig nem tudtam enni, aludni, és ahelyett, hogy velük játszottam volna, csak ültem a fotelban, és meredtem magam elé. Igazából nincs min csodálkoznom a viselkedésüket illetően. Tamara például csak ölben volt hajlandó ellenni
A cikk folytatását megtalálod a Maxima legújabb számában. Keresd az újságárusoknál!
